Élményajándékot a fa alá!

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. (Márai Sándor)

Karácsony közeledtével egyre inkább érezzük a ránk nehezedő nyomást, mit is adjunk szeretteinknek legmeghittebb ünnepünkön. Hiszen nem állhatunk üres kézzel a csillogás bűvkörében, akár egy huszadik zokni vagy egy tízedik bögre ígérete nélkül sem. Azonban a megfelelő meglepetés kiválasztása sokaknak komoly fejtörést okozhat.

Mikor meglátjuk a színkavalkádot áruházaink polcain, karácsonyi díszek rengetegében felgyullad fejünkben a felismerés villanykörtéje, hogy hamarosan érkezik az év egyik legfontosabb ünnepe. Hirtelen elárasztja elménket a sok ötlet, mind otthonunk csinosítása, mind ajándékozás terén. Felmerül bennünk a kérdés, mi is lehetne igazán méltó ahhoz, hogy szeretteink arcára mosolyt csaljunk a feldíszített fa alatt. Már érezzük is orrunkban a bejgli illatát, fülünkben csengenek a (már évek alatt kissé idegesítővé váló) karácsonyi popszámok akkordjai, mégis enyhe melegség járja át testünket.

A világ nagyvállalatai, cégei ezt remekül kihasználják önnön profitjuk növelésének érdekében, és tudatosan építenek az üzleteket elárasztó embertömegek kiszolgálására. Szinte hihetetlen gyorsasággal állítanak elő újabb, modernebb eszközöket; Mikulásos, hóemberes ruhadarabokat; s különböző használati eszközöket, melyek nélkül talán éppúgy meglennénk. Ilyenkor minden még díszesebb, még feltűnőbb. Az emberek tekintete önkéntelenül is az újdonság irányába fordul, hogy legalább megcsodálja azt. Majd egyik pillanatról a másikra, elkezd bennük dolgozni egy apró gondolat valahol az agyuk egyik eldugott kis zugában, hogy igen, nekem ez kell. Igaz, hogy van otthon már egy kék égősor, egy piros, egy ezüst, sőt még olyan is van, ami különböző színekben játszik, de talán ez a lila, ez még hiányzik a gyűjteményből.

Ó és az ajándékozásról meg ne feledkezzünk! Szeretteinknek való kedveskedés több különböző módon történhet. Megközelíthetjük egyszerű irányból a kérdést, meglepve egy újabb haszontalan vacakkal, melyet csak azért veszünk meg, mert mutatós, vagy nincs időnk arra, hogy kicsit kipuhatolózzuk, minek is örülne igazán az illető. Ez esetben egy újabb személytelen ajándék a karácsonyi forgatagban.

De választhatjuk azt is, hogy valami különlegessel, egyedivel állunk családtagjaink, barátaink elé a meghitt pillanatban. Egy utazás, egy közös koncert vagy bármilyen élményajándék, melyen közösen veszünk részt, emlékezetes maradhat mindegyik fél számára. Ilyenkor az együtt töltött idő felértékelődne és maradandó élményt nyújtana, melyre később, az ünnep elmúltával is emlékeznénk. Míg egy inget látva egy évvel később felmerülne bennünk a kérdés, kitől is kaptuk pontosan. Talán az anyósom ajándéka, vagy testvérem hozta nekem, mit számít. Az már csak egy ruhadarab, emlék nem kötődik hozzá.

Márai Sándor már jó pár évvel ezelőtt is ráérzett a lényegre s a kérdéskör még mindig nyitott, foglalkoztatva a Földünket benépesítő 7 milliárd embert.

„Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.”