Újra összehozta a csapatot a Generáció Kupa

Idén immáron ötödik alkalommal találkoztak az egykori játszótársak, az egykori barátok, s bár a mostani összejövetel nem volt olyan nagy „durranás”, mint a korábbiak, azért ez is feledhetetlen marad.

Ifjabb Tarjáni Gyula csak későn tudott nekikezdeni a szervezésnek. Kétgyermekes családapaként, szegedi lakosként nem könnyű neki tető alá hozni egy olyan eseményt, amelyik legalább ötven embert érint. Sokaknak a nyaralás miatt nem fért bele, a megye egyes bajnokcsapat a felkészülés kellős közepén tart, így csak néhányan tudtak eljönni – ők azonban annál jobban érezték magukat.

Ifjabb Tarjáni Gyula tagja volt annak a tolnai csapatnak, amelyik egymás után kétszer is ezüstérmet szerzett a megyei I. osztályban, s amelyik sokak szerint most tízpontos előnnyel nyerné meg a bajnokságot. Ezt nem mernénk biztosra mondani, de az kétségtelen, hogy a másfél évtizeddel ezelőtti Tolna VFC remek kis csapat volt Wiesner Józseffel, Kiss Csabával, Juhász Viktorral, Horváth Ervinnel, vagy Bencze Balázzsal – a teljesség igénye nélkül. A nagy többség már régen felhagyott a futballal, edzősködnek, a vállalkozásukban dolgoznak, akik pedig még játszanak, azok is inkább levezetnek.

A szervező hívó szavára azonban mindig igent mondanak, soha nem rajtuk, a 2005-ös csapat tagjain múlik a Generáció Kupa sikere. Ezért sem akarja abbahagyni a szervezést ifjabb Tarjáni Gyula, aki már most bejelentette, hogy 2019 július 13-ra senki se csináljon magának programot. Az idei „tornán” a helyi öregfiúk meccseltek a 2005-ös csapattal – utóbbiakon a szervező elmondása szerint látszott, hogy régen találkoztak. Bár a második félidőre már összeállt a játékuk, az öregfiúk 3–1-es győzelmet arattak.

A meccs után babgulyás és hideg sör várta a pályán kitikkadt sportembereket – kezdődhetett a sztorizgatás, a régi emlékek felidézése...