A munka közhelye

Ez olyan, mint Nauszikaa neve előtt az, hogy hókarú: elmaradhatatlan, állandó jelző egy alanyhoz kapcsolva. A magyar futballban a munka ilyen, ha valaki kimondja, sohasem felejti el keménynek minősíteni, mert itt bizony a munka kemény. Mi más is lehetne?

És ez zajlik manapság a labdarúgásunkban. A kemény munka. Csapataink készülnek a tavaszi folytatásra, azok a jobb sorsra érdemes kollégák, akik munkájának a tartozéka beszámolni erről a felkészülésről, szinte sablonszerűen kénytelenek minden cikkben idézni vezetőedzőt, játékost vagy klubvezetőt, akik kivétel nélkül megnyugtatják az aggódó közvéleményt, hogy az edzéseken roppant kemény munka zajlik, mert ők bizony csak abban hisznek. Ugyanezt kapjuk az új szerzeménytől is arra a kérdésre, miért éppen ezt a csapatot választotta: tetszenek a célok, sokat beszélgettem a mesterrel, aki elmondta, csak a kemény munkában hisz, és ez meggyőzött. Tulajdonképpen könnyű a krónikás dolga: csak a neveket és a helyszíneket kell kicserélni, a mondatok maradhatnak, és már mehet is nyomdába a cikk.

Jobb helyeken az ilyen lózungok már a közhelyek lomtárában porosodnak, mifelénk viszont a virágkorukat élik. Persze, nehéz bármi érdekeset is mondani az edzőtáborok egyhangú napjairól, amelyek részben tényleg fárasztó edzésekkel és edzőmeccsekkel telnek el. A munkát azonban csupán csinálni kell – csak hinni benne édeskevés –, és ennyi. Beszélni róla felesleges, beszél majd róla a produktum, és velünk talán éppen ez lehet a baj, mert a nálunk zajló munkának az eredménye lehangoló. Nem elég ahhoz, hogy a szurkolókat a lelátókra vonzza, olykor kínosan kevés a nemzetközi porondon, és nem képes kitermelni egyetlen, az európai elit szintjén piacképes labdarúgót sem.

Közhelyről szólva nehéz kikerülni a közhelyességet, de tény, hogy az életben senkit sem érdekel, mennyit és hogyan dolgozunk, ha a végeredmény csapnivaló, a munka keménységéről, az abba vetett hitről szóló értekezés pedig ebben az esetben óhatatlanul szánalmasságba fordul.

Újabb közhely: nem sokat kell dolgozni, hanem jól.

Külföldre keveredett játékosaink visszatérően számolnak be arról, hogy új klubjaikban gyakorlatilag ugyanazt csinálják az edzéseken, mint itthon, de egészen másként, azaz nem a munka keménységében vagy mennyiségében, hanem a minőségében nyomasztóan nagy a különbség.

És ezt a különbséget jól hangzó nyilatkozatokkal lehetetlen eltüntetni.