Az ész helyett a szív diktál ma Szekszárdon

Az eredeti cél csak annyi volt, hogy egyáltalán edzeni lehessen. A női kosárlabdát nem ebben az évtizedben fedezte fel Szekszárd, az alapokat már a hatvanas években letette a legendás, a BSE-vel később hét bajnoki címet nyerő mesteredző, Szabó Ödön, a klub jövőre rendezi meg az 50. Sió Kupát, 1975 óta tagja az élvonalnak, de ott nemigen tudott előrébb jutni a középmezőnynél. A kétezertízes évek derekán anyagi gondok is jelentkeztek, ezeken sikerült úrrá lenni, ám a minőségi működéshez hiányzott a pénz és a megfelelő menedzsment, nem túlzás, hogy az edzések megtartása is veszélybe került.

Van abban valami jelképes, hogy ekkor Szabó Ödön unokái, Noémi és Gergő léptek színre, illetve az előtérbe. Előbbi régóta edzősködött a klubnál, sok helyi kapcsolatát kihasználva a Kecskemétről hazatérő Gergővel elkezdték menedzselni a klubot, amelynek ma már a szakmai igazgatója, testvére pedig a klubigazgatói posztot tölti be. Döntő volt 2016 februárjában Djokics Zseljko érkezése: Szabó Noémi ellenfélként jól ismerte a pécsi utánpótlásban dolgozó ambiciózus edzőt, ma pedig már azt mondja, velük és a szerb szakemberrel vált jól álló háromlábú székké a sportág Szekszárdon.

A szék stabilitásához természetesen kell a stabil alap is, ezt ma elsősorban a város nyújtja. Arra a kérdésre, hogy a jó szakmai munka, a vele járó eredmények nyitották tágasabbra az önkormányzat zsebét, vagy fordítva, a megnőtt támogatás lökött hatalmasat a csapaton, Ács Rezső polgármester ezt válaszolta lapunknak:

„Amikor Djokics Zseljkóval az élen munkához látott az új stáb, érezhető volt, hogy ennek meglehet az eredménye, és ezért a korábbinál jelentősebben álltunk a klub mellé. Az utánpótlás mindig is erős volt Szekszárdon, látszott a szisztematikus építkezés, és akkor felcsillant a jó szereplés reménye az élvonalban is. Különösen fontos számunkra, hogy a csapatban sok a saját nevelésű fiatal. A mi szlogenünk az, hogy Szekszárd több mint jó bor, és a csapat a marketingértékével ezt kiválóan erősíti. A következő feladat a játékosok megtartása, a vállalkozók megnyerése nemcsak Szekszárdon, hanem egész Tolna megyében, akikben a hajlandóság él, de a lehetőségeiknek vannak határai. Jó esély van rá, hogy a Paksi Atomerőmű visszatér a támogatók közé, mi gesztusként viseljük máig is a nevét. Jó esély van egy háromezres, több szakosztály igényét is kielégítő sportcsarnok felépülésére is, de a jelenlegi, ezerkétszázas csarnok is remek hangulatú otthont ad a mérkőzéseknek.”

Szabó Noémi és Szabó Gergő mosolyogva idézik fel, mit tartanak fordulópontnak a csapat életében. Két éve kis túlzással szinte csak a családtagok előtt kezdődött meg az itthon egyeduralkodónak számító Sopron elleni bajnoki mérkőzés. A lányok fantasztikusan játszva a szünetben fölényesen vezettek, a városban terjedt a bravúr születésének a híre, és mire a mérkőzés véget ért, már telt ház ünnepelték a győzelmet.

„Ez tényleg emlékezetes nap volt – mondja Djokics Zseljko. – Amióta itt vagyok, az a célom, hogy ne csak szekszárdi borász barátaimnak, hanem nekünk is legyen aranyérmünk. Ez nem könnyű, amikor a legnagyobb vetélytársunk az Euroliga-második Sopron, de a szerepcseréig már eljutottunk: itthon korábban a Szekszárd vadászott a nagy vadakra, most pedig zömmel minket akarnak elejteni. Én mindig akkor voltam a legboldogabb, amikor fiatal játékosok fejlődését szolgálhattam, és itt ezt az élvonalban tehetem meg. Tavaly úgy éreztem, jó lenne bejutni az Euroligába, aztán az idény közben rájöttem, jó, hogy nem sikerült, túl nagyot ugrottunk , nem lépésről lépésre haladtunk volna. Most, az újabb selejtező előtt ez még mindig így van. Az észszerűség azt diktálja, nem vagyunk még érettek rá, hét nagyon erős európai bajnokcsapat ellen játszani a hazai bajnokság mellett még sok lenne, ám van szívünk is, ami azt követeli, hogy győzzünk, jussunk be az elitbe, mutassuk meg magunkat a kontinensnek, és amikor pályára lépünk a franciák ellen, a szívünk hajt majd minket.

”Ész és szív, álom és valóság. Ahogyan a háromlábú szék másik két lába, Szabó Noémi és Szabó Gergő mondja, ők Djokics Zseljkóval együtt álmodnak, de vigyáznak, hogy az álmok ne rugaszkodjanak el a valóságtól – így lehet a városnak csapata, a csapatnak pedig városa.

El-selejtező, 1. mérkőzés.

Atomerőmű KSC Szekszárd–Villeneuve d’Ascq (francia). Szekszárd, városi sportcsarnok, szerda, 18.30 óra.

A tervezett kezdőcsapatok

KSC Szekszárd: Studer Á., N. Jova-novics, Gereben, Bishop, McCall.

Villeneuve: Mendy, Jakovljevic, Björklund, Marie Sy-Diop, Evans.

Rengeteg a fiatal, komolyak a célok, minden adott a fejlődéshez a klubnál

Studer Ágnes 20 évesen már többszörös válogatott, és kulcs­embere az Atomerőmű KSC Szekszárdnak. „Ha valakit meg kellene győznöm arról, hogy jöjjön hozzánk játszani, azzal érvelnék, itt rengeteg a fiatal, komolyak a céljaink, minden adott a fejlődéshez. Erős a magyar mag, és a légiósokat segítőkész társak fogadják, így aztán remek közösséget alkotunk. Nincs semmi, amivel engem most el lehetne csábítani Szekszárdról, és ha egyszer, évek múltán esetleg mégis váltanék, akkor azt magyar bajnokként szeretném megtenni. A Lille elleni selejtezőről pedig az a véleményem, hogy az Euroliga nagy lehetőség lenne a csapatnak és a városnak is. Roppant erős ellenfelekkel találkoznánk, akikkel szemben alighanem kevés sikerélményt szereznénk, cserébe viszont nagyon sok hasznos tapasztalattal gazdagodnánk.”