Be akarja fejezni az elkezdett munkát Dzunics Braniszlav

– Bírja még az otthonlétet?

– Igazából hasonló mederben zajlik az életünk, mint eddig, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy most nincs lehetőségünk a nagyobb társasági összejövetelek megszervezésére – mondta fehérvári otthonából Dzunics Braniszlav, az Atomerőmű SE vezetőedzője. – Figyelünk a szabályokra, a feleségemmel együtt betartjuk az előírásokat, nem igazán mozdulunk ki itthonról. Csak a bevásárlás, vagy egy-egy séta erejéig. Meg akkor, ha kedvem támad elmenni futni. Néha találkozom egyik közeli barátommal, s akkor egy jót szoktunk beszélgetni a kosárlabdáról. Szurkol az Albának, de a mi csapatunkat, az ASE-t is nagyon kedveli.

– Hogy viseli a kosárlabda nélküli időszakot?

– Egyelőre jól bírom nélküle. Az ügynökök már szorgosan küldözgetik az ajánlatokat a játékosokról pedig még azt sem tudjuk, hogy mikor lesz vége ennek az egésznek. Persze ránézek, mert ki tudja, hogy milyen gyöngyszemre bukkan az ember, de kapkodni nem fogunk, megvárjuk, míg akad olyan, aki a lehető legjobban beleillik a játékrendszerünkbe. De nem mindenáron keresünk, a mostani légiósaink közül szeretnénk megtartani minél többet. Az utolsó meccsekre remekül összeállt a játékunk, nagy kár, hogy éppen akkor fújták le a szezont. Csalódottak voltunk, mert a válogatott Európa-bajnoki selejtezői alatti szünetben sikerült megtalálnunk az ideális felállást. Jókor tudtunk változtatni, a Kaposvár és a Jászberény elleni meccseken jól teljesítettünk, látványosan, ponterősen játszottunk. Megjött az étvágyunk.

– Ön néhány hete hosszabbította meg a szerződését. Azért, mert félbe maradt a munkája, vagy azért, mert jól érzi magát?

– Mondhatnám mind a kettőt. Remekül érzem magam, de az is igaz, hogy szeretném befejezni, amit elkezdtem. Ha visszatekintek a szezonra – még akkor is, ha csonka idény lett belőle –, azt mondhatom, hogy a kitűzött céljainkat sikerült elérnünk, jobban szerepeltünk, mint az előző bajnokságban. Csak az nem derül ki már soha, hogy mi lett volna a vége, ha nem így zárul le a szezon. A harmadik helyen álltunk, s a mutatott játékunk alapján ezt reálisnak is tartom, de a rájátszás egy olyan műfaj, amelyben sok mindent meg lehet változtatni.

– Nem csak ön hosszabbított, egy új magyar igazolást is bejelentettek már, Gulyás Milán visszatér Zalaegerszegről. Ön kérte, hogy hozzák haza?

– Igen, kifejezetten tetszik a játéka. Fiatal tehetség, aki belefér még az új idénytől életbe lépő, U23-asokra vonatkozó szabályba, ráadásul paksi, ismeri a közeget, tudja, hogy mire számíthat itt. Sok minden szólt mellette, János (Tóth János, a kosárszakosztály vezetője – a szerk.) is szerette volna visszahozni, találkozott az elképzelésünk. Stabil magyar magunk lesz a következő idényben, hiszen velünk marad az újabb egy évet aláíró Lóránt Péter, aztán ott van Kovács Ákos, Kis Raul, Eilingsfeld János, és Valerio Bodon Vincent. Eilingsfeld felépülésével minőségileg nagyot lépünk előre.

– A fiatalokkal mi a helyzet?

– Az ő helyzetük még nem tisztázott. Közülük csak Szalai Milán lépett pályára, Kalmár Viktor és Horváth Kristóf egyetlen percet sem játszott. Kristóf ugyan az utolsó hetekben már elkezdte a munkát, de arra már nem maradt időnk, hogy megnézzük őt játék közben. És még ott van a Debrecenből érkezett Velkey János, akivel kapcsolatban szintén nem egyeztettünk még.

– Azt mondta, szeretne minél több légióst megtartani, ezek szerint valamennyiüktől viszontlátással búcsúzott?

– Sehogy sem tudtam elbúcsúzni tőlük. Amikor megszületett a döntés a szezon lefújásáról, mindenki igyekezett a lehető leghamarabb hazajutni, nehogy később lezárják a határokat és itt ragadjanak. Jól emlékszem, hogy egy pénteki nap volt, János még éppen le tudta beszélni velük, hogy mi legyen a szerződésükből hátralévő idővel, aztán mindenki ment a maga útjára. Tartjuk velük a kapcsolatot, tudjuk, hogy valamennyien szorgalmasan készülnek az otthonunkban. És ami a legfontosabb: mindenki egészséges! Ha valamennyien vissza tudnának jönni, akkor már nagyon elégedett lennék. Ismerik a játékrendszerünket, ez nagy előnyt jelentene a riválisainkkal szemben. De kapkodásra nincs okunk, előbb tisztuljon a kép, legyen vége a koronavírusos időszaknak, legyen elképzelés a folytatásról, a következő szezonról. Utána mi is lépni fogunk.

– A felkészülésről már lehet tudni valamit? Mikor indul?

– Ahogy lesz egy támpontunk a szezon rajtjáról, belevágunk. De most még senki sem tudja, hogy az új idény mikor fog kezdődni, mikor kezdődhet egyáltalán. Ahogy tavaly, úgy most is augusztusban szeretnénk elkezdeni a közös edzéseket. Szeretnék már menni Paksra, jó lenne találkozni a kollégákkal, a játékosokkal, de még azt sem tudni, hogy erre mikor lesz lehetőségem.

– A családtagjai jól vannak?

– Hála istennek, igen! Nagyon hiányoznak mindannyian, szeretném már magamhoz ölelni őket. Édesanyám 79 éves, Belgrádban él, az 53 éves öcsém látja el, ő vigyáz rá ebben a nehéz időszakban. Náluk sokkal szigorúbbak a korlátozások, Szerbiában csütörtöktől hétfőig például kijárási tilalom van, s ha valaki megsérti a szabályokat, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A lányom pedig Londonban él a párjával, a gazdasági, pénzügyi szektorban dolgozik, jelen állás szerint egyhamar vele sem fogok tudni találkozni.

– Ha véget ér a karantén, mit fog először csinálni? Vannak álmai, amit nagyon szeretne megvalósítani?

– Nincsenek nagy vágyaim, én már akkor boldog lennék, ha a barátaimmal újra össze tudnánk jönni, egy jót beszélgetni. És szeretném megölelni azokat, akiket szeretek, akik közel állnak hozzám.

Edzőként és játékosként is sikeres

Az 55 éves szerb-magyar szakember edzői munkássága harmadik időszakát kezdte meg tavaly az Atomerőmű SE-nél.

Első regnálása remekül sikerült, a 2008/2009-es szezonban egészen az aranyéremig vezette a paksiakat, akiktől 2010-ben távozott. Később ismét visszatért két szezonra, 2015-ben az atomvárosi együttessel a harmadik helyen végzett a Magyar Kupában.

A mostani idényben harmadik helyen állt az ASE.

Dzunics edzőként háromszor nyert bajnoki címet, a paksi sikerét 2013-ban és 2017-ben az Alba Fehérvár kispadján is megismételte. A fehérváriakkal 2017-ben a Magyar Kupát is megnyerte.

Játékosként bajnok volt a legendás Kaposvárral (2004), a Zalaegerszeggel, a Falco KC-vel és a somogyiakkal egy ízben ezüstérmet nyert, a Zetével és a Kaposvárral egy-egy alkalommal megnyerte a hazai kupasorozatot.