Élete nagy lehetőségét kapta a sorstól a szekszárdi focista

Ifjabb Pálfi Gábor története egy kicsit meseszerű. Édesanyja, Paulina vitte le ötévesen a Szekszárdi UFC edzésére a labdarúgással megfertőzött fiúcskát, s az apróság rögtön beleszeretett a futballba. Azt már az első labdaérintéseiből lehetett látni, hogy érzi a játékot. Ettől kezdve minden nap a focival kelt és a focival feküdt.

A fiatalember karrierje igazából a Ferencvárosnál indult be, ahová Budapestre költözésük után került – a születése óta Fradi-drukker édesapja nagy-nagy örömére. Szép éveket töltött el a legnépszerűbb magyar csapatnál, mígnem egyszer azzal állt oda a családfő elé, hogy ő bizony szeretne külföldön futballozni, s az események elkezdtek felpörögni.

Édesanyja első házasságából született leánya Monacóban tanult, de amikor kiutaztak hozzá, még nem is gondolták, hogy ettől a látogatástól gyökeresen megváltozik a család élete. Sofian Abdi. Ő lett az ifjú titán személyi edzője, s a tréner unokaöccse hívta meg Gábort egy szép napon egy szülinapi buliba. Case – mert róla van szó – a Nice csapatában futballozott akkor, s a partin ott volt a korosztályos csapat edzője is. Mondhatnánk, hogy micsoda véletlen és szerencse!

Amikor feltette a kérdést Gábornak, hogy lenne-e kedve a francia csapatban futballozni, az ifjú tehetségnek egy pillanatot sem kellett gondolkodnia, egyből eldőlt a sorsa. Októberben történt mindez, januárban pedig már a nizzaiak mezét viselte. A család kiköltözött Franciaországba, Gábor beiratkozott egy nemzetközi iskolába (az angolt és a franciát anyanyelvi szinten beszéli, most éppen a spanyolt tanulja...), és a karrierje végérvényesen elindult.

A történet azonban nem volt ilyen egyszerű. Egy komoly sérülés után a fiatalember márciusban artroszkópos műtéten esett át, s a kinti játékengedélyét is csak hosszas várakozás után kapta meg. Többnyire a klub U15-ös korosztályú együttesében játszott, de tehetségét látva az edzők többször is felvitték az U17-esekhez.

Nem volt könnyű dolga, hiszen cingár termetével nehezen vehette fel a versenyt a felnőttnek kinéző sporttársaival. De ő rendületlenül dolgozott, edzett reggel, edzett délben és edzett este. Ugyanúgy a focival kelt és feküdt, ahogy Szekszárdon, ötéves korában, pedig már tíz év is eltelt azóta, hogy belépett a tolnai megyeszékhely sporttelepének kapuján.

Sofian Abdi pedig kihozta belőle, ami benne rejlett. A tréner idén elküldte az ifjoncot egy barcelonai futballtáborba, mégpedig azzal a céllal, hogy mérjék fel a spanyolok, hol is tartanak, miben kell még fejlődniük.

A világ minden tájáról érkeztek ide gyerekek, akik nagyon kemény két hetet töltöttek el a táborban. Az utolsó napon jött a nagy hír, az akadémia vezetője felajánlotta ifjabb Pálfi Gábor, hogy maradjon. A családnak egy hetes gondolkodási időt adott – de nem volt szükség ennyire, abban a pillanatban, amikor jött az ajánlat, eldőlt az ifjonc sorsa.

Most költözik a család Nizzából Barcelonába, Gábornak szeptember másodikán, azaz ma kell jelentkeznie a Marcet Football Academy-n, amely egy plusz egy éves szerződést kötött vele. Ez az akadémia profi kluboknak képez játékosokat, aki ide bekerül, az óriási jövő előtt áll.

„Amikor belevágtunk a külföldi életbe, még nem tudtam, hogy mire vállalkozunk. Ma már tudom, hogy jól döntöttünk. De azt is tudom, hogy nem lesz egyszerű dolga a fiamnak, a profi szerződést nem adják ingyen, sok-sok munka, tehetség és sok-sok szerencse kell hozzá. Gáborka labdarúgás iránti elkötelezettsége azonban példaértékű, az egész család nagyon büszke rá, és biztosak vagyunk benne, hogy Barcelonában is meg fogja állni a helyét” – mondta a roppant büszke édesapa.

A történetet hallgatva valahogy az az érzésünk, hogy sokat fogunk még hallani a Szekszárdról indult fiatalemberről.

A gerjeni futball mindenese volt a fiatalember édesapja

Pálfi Gábor Pakson született, futballozott a Paksi Kinizsiben, aztán a Kaposvári Gazdászban (itt végezte a főiskolát), katonai szolgálata alatt pedig a szekszárdi TÁÉV SE-ben. A Paksi Állami Gazdaságban kezdett dolgozni, de a focit nem hagyta abba, a gerjeni csapatban rúgta a bőrt. A kilencvenes évek elején vásárolta fel a PÁG utódját, a paksi Agrárfejlesztő Rt-t. Mivel a futballpálya is része volt a portfóliónak, ő lett a gerjeni foci mindenese (az akkori NB III-as csapatban olyan futballisták játszottak, mint Dienes Pál, Hornyák László, Nagy Sándor, Panghy Gergely, Volár András). A rendszerváltás után nem élte éppen virágkorát a magyar foci (sem a megyei), kis túlzással néhány vállalkozó tartotta életben a klubokat. Pályát építtetett Gerjenben, ahová a fél megye járt meccset nézni (a névsort elnézve ez nem is csoda). Ezt a pályát aztán később odaajándékozta az önkormányzatnak, a futballcsapat máig ezt használja. Aztán a Szekszárdi UFC elnöke lett, s harmincöt évet élt a megyeszékhelyen. Tolnai kötődését sosem feledi, s még ma is sokat tesz a fiatal tehetségekért. Amikor Budapestre költöztek, és Gáborka a Fradi játékosa lett, az édesapa kitalálta, hogy Mikulás-kupa néven elindít és megtámogat egy korosztályos teremtornát Szekszárdon. Ez a kupa azóta is zajlik – az idei már a kilencedik lesz a sorban.