kosárlabda

2020.03.23. 11:39

Gereben csalódott, mert nem szoríthat a társaiért

Szomorú és elkeseredett a koronavírus-járvány miatt a leukémiából gyógyuló Gereben Lívia, aki azt tervezte, hogy a rájátszás meccsein már a szekszárdi sportcsarnokban, a helyszínen szurkol csapattársainak.

Berg Sándor

Forrás: MW

– Hogy van?

– Nagyon jól, köszönöm szépen! A legutóbbi kontrolleredményem nagyon biztató, nagyon jóra sikerült, ami megnyugvással tölt el lelkileg, és fizikálisan is egyre jobban érzem magam – felelte lapunknak Gereben Lívia, az Atomerőmű KSC Szekszárd női kosárlabdacsapatának 20 éves bedobója, akinél tavaly májusban diagnosztizáltak leukémiát.

– Pontosan mit jelent az, hogy jók az eredmények?

– A vérképből sok mindent le tudnak szűrni az orvosok, hogy a sejtjeim hogyan állnak, milyen állapotban vannak. Szerencsére minden értékem a normál tartományban van. Az erőnléti állapotomon is látszik, hogy egyre jobban vagyok, itthon edzek, sétálok a környéken, egyszóval napról napra erősebbnek érzem magam.

– Legutóbb nagyjából két hónapja nyilatkozott, akkor azt mondta, egészségesnek érzi magát. A gyógyulás melyik szakaszában tart jelenleg?

– Rákos megbetegedésnél, transzplantációt követően öt év tünetmentesség kell ahhoz, hogy az orvosok kimondják, a beteg meggyógyult. Kontrollvizsgálatokra ezt követően is járnom kell majd, de nem olyan gyakran, mint most, jelenleg ugyanis hetente járok vizsgálatokra. A következő hetekben kezdhettem volna el közösségekbe járni, úgy terveztem, hogy áprilisban visszaköltözöm Szekszárdra, s csatlakozom a lányokhoz, de a koronavírus keresztülhúzta a számításokat.

– Illetve a bajnokság menetébe is beleszólt a járvány. Mit szólt ahhoz, hogy a szövetség törölte a szezont?

– Szomorú és elkeseredett voltam. Hogy az önző részével kezdjem, sajnos ebben az idényben még nem láthattam élőben játszani a lányokat, a rájátszásban viszont ott lehettem volna a helyszínen, s szurkolhattam volna nekik. Azt mondták, ez nagy lelki erőt adott volna nekik, ami rettentően jólesett. A másik szempont, amiért csalódott vagyok, hogy nem folytatódik a bajnokság, az a csapat teljesítménye. Láttam, hogy felfelé ívelő ágban voltunk, s bármi kijöhetett volna ebből az évből, a tavalyi ötödik hely után akár ismét bajnoki döntőt játszhattunk volna. Gyakran beszéltem Zseljkóval telefonon, s amikor kicsit kétségbe volt esve vagy elkeseredett volt, mondtam neki, hogy a szezon végére össze fogják szedni magukat a lányok, s az utolsó mérkőzéseket látva igazam lett. Lehetett volna egy újabb fényes szezonunk, a Magyar Kupa-ezüst után egy újabb érmünk, de sajnos a külső körülmények közbeszóltak.

– Hogyan változtatta meg az életét a koronavírus?

– Az biztos, hogy nagyon rosszkor jött számomra ez a járvány. A betegség miatt már tíz hónapja vagyok elzárva a külvilágtól, és ahogy említettem, éppen most kezdhettem volna el újra élni. Mielőtt visszaköltöztem volna Szekszárdra, a családommal is elutaztam volna Ausztriába egy kicsit kikapcsolódni. Így viszont maradnak a monoton mindennapok.

– Hogy telnek a napjai?

– Lassan százhetven napja vagyok karanténban. Reggel felkelek, orvosi előírásra ilyenkor mindig meg kell mérnem a testhőmérsékletemet és a vérnyomásomat, de ágyneműt is sűrűn kell még cserélnem. A délelőtt az edzéssel megy el, a csapat erőnléti edzője által összeállított programot csinálom végig, ez el szokott tartani az ebédig. Van, hogy besegítek a főzésbe is, de akkor is a kisebb feladatokat, mint a krumpli- vagy zöldségpucolást és szeletelést vállalom magamra. A séta fontos orvosi előírás, ezért délutánonként el szoktunk menni valahova a közelbe, sőt most már a kutyákkal együtt mehetünk, de van olyan is, hogy távolabbi helyekre kirándulunk, ahol azért még kevés emberrel találkozhatok. Ha elfáradok, akkor délután pihenés, egyébként sorozatnézés és a barátokkal, csapattársakkal való beszélgetés a program.

– Ezek szerint rendszeresen tartja a kapcsolatot a társakkal, a csapattal?

– Igen, ha nem is naponta, de hetente beszélgetünk a lányokkal, ahogy a vezetőséggel is. Olyan, mintha én is ott lettem volna velük, mindenről értesítenek, nyomon követtem az edzéseket, az interneten pedig a mérkőzéseket is láthattam.

– Jó hallani az életvidám hangját! Ez azt is jelentheti, hogy az új szezonban ismét a többiekkel együtt fut ki a pályára?

– Minden attól függ, hogy a járvány meddig húzódik el, leginkább a vírus oldalán pattog most a labda. Ha a pozitív oldalát szeretném megfogni ennek a helyzetnek, akkor azt mondom, így kevésbé van meg az a csábítási faktor, hogy játszani szeretnék már. Ha menne a bajnokság, sokkal nehezebb lenne elviselni. A karantén abból a szempontból sem hátrány számomra, hogy a fizikai és az egészségi állapotom tovább tud erősödni, ahogy az immunrendszerem is, hogy kevésbé legyek veszélyeztetve a közösségben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!