21°
20°
2019. 02. 27. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Van egy olyan közkeletű vélekedés, hogy a hosszútávú, komoly állóképességet igénylő sportok sok szenvedéssel járnak, amellett rendkívül egyhangúak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a felkészülést szolgáló edzések sokasága sem tesz mást, mint „ont monoton bút konokon és fájón”. Nem kell ahhoz francia impresszionistaként szemlélni a világot, hogy például egy maratonfutás mezőnyét szemlélve feltegyük a kérdést: mi lehet ebben a jó? A világot a maga teljességében megismerni vágyó ember érdeklődését kifejező kérdő mondat egyszer a kocsmaasztalnál hangzott el egy férfiú szájából, aki egy hosszútávú triatlonverseny alkalmi nézőjeként korsó söröket vett magához a tikkasztó melegben. A krimóban nem is tudtak megnyugtató választ adni neki, amin aligha csodálkozhatunk, hiszen a távval és önmagukkal küzdők is gyakran morfondíroznak azon, hogy vajon mi üthetett beléjük, amikor belevágtak ebbe a hülyeségbe.

Szenvedés és monotónia? Dehogy!

Kalandok sora egy hobbisportoló hosszútávfutó vagy egy kerékpáros élete.

A külterületen edző futónak az egyhangúság szinte ismeretlen fogalom, sosem tudhatja, hogy a következő földútkanyarulatban mi várja. Csak találgatni lehet, hogy a nyomába eredő kutyák milyen vérmérsékletűek. Egyáltalán, mennyire áhítják az ember közelségét, akarják-e a futó vádlijának keménységét harapással tesztelni, vagy egy kis kaján csaholással csak az edzéstempót növelnék. A külterületi futások edzettségjavító, jellemformáló hatása mellett nem becsülhetjük elég magasra a kutyaviselkedés-tudományban való spontán előrehaladást, ami járulékos haszonként elkönyvelhető.

A tudomány egyébként is eluralja manapság a sportközösségeket. Nincs olyan sportorvoslást igénylő panasz, aminek csökkentésére ne kaphatna százféle tanácsot a sérült. Mindenki tud egy tuti megoldást, legyen szó vízhólyag elleni praktikákról, húzódások kezeléséről vagy porcműtétről. Kész SZTK-hangulat belehallgatni egy-egy verseny rajtja előtt a hobbisták beszélgetésébe: senki sem mondja magát egészségesnek legföljebb csak a felkészületlenségüket emlegetők. A rajt pillanatában aztán kiderül, hogy blöff volt az egész, hirtelen meggyógyul, edzett lesz mindenki, és fut, mint a nyúl.

Itt volna az ideje visszatérni a kérdéshez és ideírni a választ, de csak a kérdést tudjuk hosszabban feltenni. Mi lehet a jó a hólyagok gyűjtögetésében, az eléhezésben, a kiszáradásban, a kerékpáros bukásban, az út menti defektjavításban, a szembeszélben, az edzéskilométerek gyűjtögetésében? Talán az, hogy utána meg lehet inni egy korsó sört miközben a válaszon és a folyadékpótlás fontosságán töpreng az ember.

Hozzászólások