Tolna megyében talált rá önmagára az ukrán légiós

– Hosszabb-rövidebb megszakításokkal már két éve Tolna megyében él. Ilyen jól érzi magát?

– Amikor ide érkeztem, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időt fogok itt tölteni. Nagyon megkedveltem ezt a környezetet, itt találtam meg a számításaimat, itt találtam rá önmagamra, ezért nem is volt kérdés, hogy visszatérek – mondta az ukrán Vaskovets Mariia a Szekszárd FC női csapatának fiatal játékosa.

– Nehéz döntés volt hátrahagyni az otthonát?

– Nem volt könnyű otthagynom a családomat, a barátokat, de tisztában voltam vele, hogy az álmaimat itt tudom megvalósítani.

– Jól döntött?

– A mai napig nagyon hiányoznak az otthoniak, de könnyebben elviselnem a hiányukat, mivel itt is barátokra találtam, akik nagyon közel állnak hozzám.

– Gondolom, itt a szekszárdi társakra gondol, tavaly viszont még Tolnán játszott. Onnan fél év után távozott. Mi volt ennek az oka?

– Télen megváltoztak a feltételek a csapatnál, többek között az akkori edzőt, Volodimir Kolokot leváltották, amit én nem tudtam elfogadni. Emiatt döntöttem úgy, hogy bár sok meccset játszottam Tolnán, bekerültünk a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé, mégis inkább hazautazom.

– Azonban visszatért, és korábbi csapatának egyik legnagyobb riválisához igazolt.

– Az otthon töltött idő alatt sokat beszéltem Micskó Márkkal, a szekszárdiak vezetőedzőjével csapata jövőjéről. Olyat tervet vázolt fel, ami megfelelt az elképzeléseimnek, így képtelen lettem volna visszautasítani az ajánlatát.

– Még úgy sem, hogy a megyei riválisnál játszott korábban?

– Az már a múlt, amit én már lezártam, s ugyanígy tettek a szurkolók is. Tudják, hogy már én is az együttes része vagyok, ahogy ők is a csapat szerves részét képezik. Beleszurkolnak minket a győzelembe, mi pedig ezzel örömöt tudunk nekik okozni.

– Az előző fordulóban éppen Tolna-Szekszárd derbit rendeztek. Milyen volt visszatérni régi sikerei színhelyére, régi társak ellen játszani?

– Az ilyen mérkőzések elé mindig nagyobb várakozásokkal tekintek, így voltam ezzel tolnai játékosként is. Az ő keretük is kicserélődött a nyáron, csupán három korábbi csapattársam maradtak ott, így nem volt az az érzésem, mintha a régi csapatom ellen játszottam volna. Csak a győzelemre koncentrálva léptem pályára, hogy kész vagyok mindent megtenni azért, hogy a legtöbbet és a legjobbat kihozzuk egymásból.

– A négy-nullás sikerből úgy tűnik, ez összejött. Mire lehet képes idén a Szekszárd?

– Három mérkőzés után beigazolódott az, amire mindenki számított: nagyon kemény és izgalmas szezonnak ígérkezik az idei, ezért nagyon fontos volt ez a tolnai győzelem. Mi viszont merész célokat tűztünk ki magunk elé, meg szeretnénk nyerni a bajnokságot. A csapattal és az edzőkkel nap mint nap azon dolgozunk, hogy elérjük ezt a célt. A keret ereje megvan ehhez, így rajtunk biztosan nem fog múlni!

– Azt mondják, nehéz nyelv a magyar. Valamennyire azért sikerült már elsajátítania?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyik legnehezebb, ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam, főleg a kezdeti időszakban. Beszélni sajnos még most sem beszélem a nyelvet, de lépésről lépésre haladok, és már egyre több mindent megértek, amit nekem vagy a környezetemben beszélnek. A lányokat gyakran ugratom azzal, amikor mondom nekik, hogy nem értem, miről van szó.