Ég és föld

Pajor-Gyulai László

Meg lehet érteni azokat is, akik számára a különbség sokkoló. A júniusi Európa-bajnokságot rengetegen élték meg diadalmenetként, holott a magyar válogatott a három meccséből egyet sem nyert meg és tovább sem jutott a csoportjából – az, hogy Münchenben mindössze nyolc perc hiányzott hozzá, teljesen mindegy, kiesett, és kész. Persze, a helytállás kiérdemelte a kalapemelést, jó volt látni, hogy a játékosaink csapatként mennyire nagyszerűen teljesítettek az Eb-címvédő, a világbajnok és a mindig erős németek ellen, lázba hozták az országot, sportemberként kitűnőre vizsgáztak, így nem csoda, hogy bizony megnőtt az étvágyunk, és sokan már a világbajnokságon látták a válogatottat.

Aki beleesett ebbe a csapdába, most tényleg sokkolva látta, ahogyan kikapott a csapat az angoloktól és az albánoktól, valamint ahogyan győzött Andorra ellen. A különbség tényleg ég és föld, ezt elismerték maguk a futballisták és a szövetségi kapitány is. Szalai Ádám a szörnyű és a borzalmas jelzőt használta a válogatott játékára, a magát szégyellő Marco Rossi pedig, amikor elárulta, hogy az Andorra elleni meccset követő napon lesz a születésnapja, magyarul ennyit fűzött hozzá: „Szar születésnap…” Amúgy a helyszínen a szurkolók így is megtapsolták a csapatot, szokás szerint közösen elénekelték a Himnuszt, őket alighanem magával ragadta a Puskás Aréna hangulata, ám a többség a mindenféle médiát figyelve újra átlendült a ló túlsó oldalára.

A júniusi hősökből nem egészen egy hét alatt falábúak lettek, akiknek kár kifizetni egyetlen fillért is. Az tény, hogy a magyar labdarúgók nem lettek jobbak bő két hónap leforgása alatt, de az is biztos, hogy nem felejtettek el futballozni sem. Lehetne most elemezni, hogy az Európa-bajnokságot öthetes felkészülés előzte meg, most erre három nap jutott, vagy hogy más a sokkal jobb ellen védekezni, mint a gyengébbel szemben kreativitásra „kényszerülni”, ám ettől még nem lenne szabad a hangulatnak ekkora szélsőségek között mozognia. A válogatott tavaly szeptember eleje óta 18 meccset játszott, ennek a felét megnyerte, ötször végzett döntetlenre és négyszer kapott ki – ez nem rossz mérleg a maga szintjén. Az utolsó három most nagyon gyengére sikeredett, de ez biztosan lesz jobb, mint ahogyan már volt is. Felfoghatnánk úgy is, hogy a realitás az Eb-n nyújtott teljesítmény és a mostani között található, ami annál több, az bravúr,