Elterelés

Aki esetleg nem találkozott a történettel, annak összefoglalom. A Slavia Praha az Európa-ligában a skót Glasgow Rangerst fogadta. Elméletileg zárt kapuk mögött egy korábbi meccsen elhangzott huhogás miatt, gyakorlatilag mégsem, mert az UEFA engedélyével bemehetett a stadionba mintegy tizenegyezer 14 éven aluli gyerek szurkolni. Ők rendszeresen kifütyülték a vendégek színes bőrű finn futballistáját, Glen Kamarát, erre a brit sajtó „rohadt gyümölcsöknek” nevezte őket, az UEFA pedig rasszizmus miatt vizsgálatot indított.

Ismerni kell persze az előzményeket. A tavasszal a két csapat már találkozott egymással, és akkor Glen Kamara az egyik játékostársa tanúskodásával azzal vádolta meg a prágai Ondrej Kudelát, hogy majomnak nevezte őt. Az UEFA, dacára annak, hogy egy állítás volt egy másik ellen, készpénznek vette a finn szavait, Kudela tíz meccsre szóló eltiltást kapott, ami miatt az Európa-bajnokságot is ki kellett hagynia. Ostobaság tehát csodálkozni azon, hogy Glen Kamara nem népszerű a cseh fővárosban, és a megjelenése indulatokat váltott ki. Nem huhogást, nem majmozást, hanem füttyöt, ami évszázada kísérője a futballnak, és jottányi köze sincs a rasszizmushoz. A Rangersnek akadnak más színes bőrű játékosai is, velük senki sem törődött, és a brit sajtó is abból faragott vádat, hogy a gyerekek Kamarát többször fütyülték ki, mint az ellenfél többi játékosát.

A brit újságírók álszentségének mi, magyarok is kárvallottjai vagyunk.

Őket nem érdekelték a saját szövetségi kapitányuk, Gareth Southgate szavai, hogy nekik, angoloknak előbb a saját portájukon kellene rendet tenni a rasszizmus dolgában, mert bőven lenne mit, ők másra mutogatással terelik el a figyelmet a saját szennyesükről.

Ebben gyerekeket felhasználni már több álszentségnél: gyomorforgató. Az UEFA pedig az előzmények ismeretében nem borogatást ajánl az érintett a brit újságírók fejére, hanem vizsgálatot indít. A rasszizmus undorító, nincs helye az életünkben, de az ellene vívott harc során sem szabad elhagyni a józan észt. Ahogy egy cseh politikus megfogalmazta még a tavasszal az UEFA-nak címezve: „Elítéltek egy tisztességes embert bármiféle bizonyíték nélkül, csak hogy megfeleljenek egy szűk csoport perverz elvárásainak és egy olyan klubnak, amely képtelen volt a pályán nyerni. Ezzel az Önök kezében a rasszizmus elleni harc képmutatássá, pozitív diszkriminációvá és egy ostoba trend előtti meghajlássá vált.” Most pedig már gyerekeken van a sor. És ez már tényleg nem a rasszizmusról szól.