Jegyzet

2022.06.16. 06:30

Lemostuk a gyalázatot!

Novák Miklós

Isten nem bottal ver! Ez volt a második kiáltás, ami kiszakadt belőlem kedd este, miután a magyar labdarúgó-válogatott 4–0-ra kiütötte az angolt Wolverhamptonban. Az elsőt talán még ma sem bírja el nyomdafesték, annyit azért elárulhatok, hogy a „Rasszisták–Anglia 0–4” egyfajta parafrázisa. A 0–4 maradt a helyén, Anglia helyére Magyarország került, a rasszisták helyére pedig helyettesítsen be ki-ki egy megfelelő bélyeget, ami e pillanatban jól jellemzi a szivárványos őrületbe belebolondult angolokat.

Van nekünk bajunk elég, ha a történelmünkre gondolunk, de hogy még azért is ítélkezést kelljen elszenvednünk, amit sohasem követtünk el, ami nem a mi gondunk, az azért már sok. Pláne, hogy azt nem a nagypolitika színpadán vitatják meg, hanem belekeverik a játékba, a labdarúgásba, amit ugyanúgy imádunk, mint az angolok.

Anglia–Magyarország 0–4… Te jóságos ég! Anglia hazai pályán 1928 óta nem szenvedett ilyen súlyos vereséget, írják tárgyilagosan az angol lapok. Azzal persze nem foglalkoznak, ami a meccs előtt történt, hogy a derék angol polgárok kifütyülték a Himnuszunkat, sőt „szarházi rasszisták!” rigmusokkal gyalázták a magyarokat. A fütyülést aztán folytatták a találkozó után is, csak éppen célpontot változtattak, ezúttal már a saját játékosaikat kritizálták ekképpen. Egynémely ajkat talán még olyan megjegyzések is elhagytak, mint egy éve az elvesztett Európa-bajnoki döntő után. Hatalmas kontraszt volt ezzel szemben, ahogy a magyar tábor éltette a mieinket, kétszer is visszatapsolva a játékosokat. Azt is láthattuk, amint a bánatukban ott maradt helyi drukkerek a magyar ünneplést videózták. Talán irigykedve, arra gondolva a lelkük mélyén, milyen – már elnézést – fasza srácok ezek a magyar labdarúgók, ők még a hazájuk büszkeségéért játszanak. Hát igen, az angolok üres gesztusként letérdeltek a mérkőzés előtt, a mieink viszont a gólok után egyre szenvedélyesebben a címerre mutattak, majd kitépve a dresszből.

Elképesztően felemelő érzés, hogy olyan – ahogy Marco Rossi megfogalmazta – nagybetűs csapatunk van, amely a hazájáért futballozik.

Az angolok legyőzése oda-vissza éppen arról árulkodik, hogy válogatottszinten ez az extra motiváció igenis hegyeket képes megmozgatni. A nemzeti gondolat, köszöni, ma is él és virul, ha kell sportolók vezetik diadalra.

Még hogy rasszisták... Kedves angol urak, szálljatok magatokba! A magyar név megint szép lett, méltó régi nagy híréhez. Lemostuk a gyalázatot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!