A csúcs közelében

A franciák feletti 25-24-es diadallal elért harmadik helyezésével a tizenhatodik női kézilabda Európa-bajnokságon ötödik érmét nyerte vasárnap, a bécsi Stadthalléban a magyar válogatott. Ebből adódóan úgy tűnhet, hogy az Eb 1994-es rajtja óta a kontinens, azaz a világ közvetlen élvonalába tartozik. Csakhogy jelentősen árnyalja a képet, hogy e medálokat időrendben 1998-ban (bronz), 2000-ben (arany), 2004-ben (bronz), 2012-ben (bronz) és idén gyűjtötte be. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az 1995 és 2005 közötti évtizedben egy-egy olimpiai ezüst és bronz, két vb-ezüst és egy bronz, valamint a fentiekből adódóan egy Európa-bajnoki cím és két további harmadik helyezés volt az elképesztően gazdag termés, máris belecsúszhatunk a nosztalgiázásba, a passzív romantikába. Hogy múlt és jelen kontrasztját tovább mélyítsük, idézzük fel, hogy a 2020-as Eb-n a 10., a 2022-esen a 11. helyen zárt nemzeti csapatunk, mindkétszer két győzelemmel és négy vereséggel.

Ezzel szemben 2024-ben, Debrecenben hat nyert meccsel nyitottak Klujberék, majd két vereségüket a nyári, párizsi olimpia első és második helyezettjétől szenvedték el, de utóbbinak, Franciaországnak a lehető legjobbkor, a zárónapon rendezett helyosztón vágtak vissza. A további hat „áldozat” egyike sem úszta meg hat gólosnál kisebb veréssel, pedig ott voltak köztük az olimpián negyedik svédek, a montenegróiak és a románok is.

Vajon egyszeri csoda történt? Szilárdan hiszem, hogy nem. Hanem beérett az elmúlt évek szisztematikus nevelő munkája, a korosztályos versenyeken sikert sikerre halmozó, egymásra épülő és egymást erősítő korosztályok megérkeztek a jelenbe. Néhány évvel ezelőtt a német szövetség utánpótlás konferenciáján e feliratot vetítette ki az egyik előadó:

Ők, e 85 milliós sport- és kézilabdás nagyhatalom szakemberei már akkor látták és ki is mondták, amit mi kimondani, de talán hinni sem mertünk.

Egészen mostanáig. Amikor eljött az ideje, hogy túllépjünk kételyeinken, hiszen itt vannak helyettük a tények. A tavalyi, svédországi vb-n még csak egy varázslatos negyedóra, a horvátok elleni hajrá mentette meg az enyészettől a magyar válogatottat, amely azóta idén tavasszal az ötkarikás selejtezőn, nyáron az olimpián, az esztendő végén pedig az Európa-bajnokságon előbb elindult a csúcsra, majd vissza is tért oda. Na jó, a közelébe.

Mert ez nem a történet vége – ez még csak a kezdet.