Sztárvilág

2010.03.30. 09:43

Elhittem, hogy nem vagyok jó énekes

Korán elhatározta, hogy, ha törik, ha szakad, énekes lesz. Majd korán fel is adta az álmát. Ám amikor a Megasztárral mégis teljesült, akkor kezdődött Gáspár Laci számára az igazi vesszőfutás.

KISKEGYED ONLINE

„Alig múltam kilenc éves, amikor először jelentkeztem egy zenei versenyre. A barátaimmal volt egy bandánk, én lettem az énekes. De a versenyig sosem jutottunk el. Cimboráim nem voltak elég kitartóak. Ez volt az első kudarc is egyben az életemben. De nem adtam fel, tudtam, hogy egyszer még sikerülni fog. Akkoriban Michael Jackson dalai adtak erőt. Régen volt, de a mai napig, ha meghallok egy Jackson-számot, látom magam előtt a szobámat, a falon a posztereimet, és eszembe jut, honnan jöttem.”

[caption id="" align="alignleft" width="380"] Sok idő kellet, míg elhitte: kell a zenéje az embereknek.
[/caption]

17 évesen abbahagyta

„Több tehetségkutató versenyen is elindultam, például a Ki mit tud?-on. Ott azt kifogásolta a zsűri, hogy bár Simply Red dalt énekeltem, úgy mozogtam rá, mint Jackson, és ez a két stílus nem illik egymáshoz. Jelentkeztem az Üstökös című műsorba is, ahol egy zenekar tagjait válogatták ki. Jó lehetőségnek tűnt, de akkor meg azt kaptam, hogy nem vagyok csapatba való. Végül magammal is elhitettem, hogy nem leszek jó énekesnek. 17 éves voltam akkor. Úgy döntöttem felhagyok az énekléssel, így jutottam el a basszusgitározásig. Dolgoztam útépítőként, gyertyaöntőként, voltam bányász, festő és villanyszerelő, végül a balassagyarmati bútorgyárban helyezkedtem el. Mellette szabadidőmben, otthon tanultam gitározni, nem volt pénzem tanárra.”



„Isten megsegített!”

„Ez 22-23 éves koromig így is maradt. Utána hirdették meg a Megasztárt, és úgy gondoltam megpróbálom újra. A műsortól csak annyit vártam, hogy valaki azt mondja: «Igen, ez a srác tud valamit, segítek neki egy zenekart keresni.» De ott ugye énekelni kellett, és ez volt az én nagy szerencsém. Rá kellett jönnöm, hogy a kép, amit 17 évesen kialakítottam magamban, hazugság. Engem kedvelnek az emberek, és szeretik a hangomat is. Minden fellépés erőt adott, és magabiztosságot. Ma már úgy gondolom, ha csak néhányan kedvelnék a zenémet, akkor is muzsikálnék, megérné nekik játszani. Teljesült a vágyam. Vallásos vagyok, aki hiszi: ha Istentől kenyeret kér, és remél, Isten előbb-utóbb kalácsot ad neki. Nem akartam maltert hordani és árkot ásni - nem azért, mert kétkezű, kemény munka, hanem, mert én zenélni akartam, mindennél jobban. Azért imádkoztam, hogy a zenélésből tudjak megélni. Nem akartam nagy hírnevet, és milliókat, csak éppen annyit, amiből meg tudok élni. Igaz, velem is előfordult, hogy a sikerektől felbuzdulva már kezdtem elhinni, hogy mekkora sztár vagyok, de szerencsére gyorsan észbe kaptam, és visszatértem a Földre. Tudom ki vagyok, honnan jöttem, és mit értem el.

További részletek a Kiskegyed magazinban!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!