Földi-Kovács Andrea az újságírói pálya szépségeiről és árnyoldalairól

Több mint egy évtizede köszönti riporterként, műsorveze­tő­ként a nézőket. A közéleti, politikai-gazdasági kérdéseket feszegető háttérműsorai­ban estéről estére kell helytállnia akár vitás, konfrontatív témákról való beszélgetésekben is. Földi-Kovács Andrea az újságírói pálya szépségeiről, árnyoldalairól és a tiszta motivációkról beszélt a Vasárnap Reggelnek.

Mennyire könnyű a talán kicsit elférfiasodott hírműfajban női műsorvezetőnek lenni? Egyre konfliktusosabb a közélet, kemény témák vannak napirenden és sok a negatív hír, ezek a televíziós háttérműsorokra is rányomják a bélyegüket.

Nem szűkíteném le ezt a kérdést férfiakra és nőkre. Én azt mondom, sok mindent meg lehet és érdemes tanulni erről a műfajról nőknek és férfiaknak egyaránt, de alapvetően érzék kell hozzá. Ha mindenképpen különbséget kellene tennem férfi és női műsorvezető között, azt mondanám, ha csak kevéssel is, de a nők számára szélesebb eszköztár áll rendelkezésre egy-egy beszélgetés alatt, mint a férfi kollégáknak. Riporterként egyszerre kell kétkedőnek, gyanakvónak lenni, ugyanakkor megértőnek és empatikusnak is. Szerintem jót tesz a női jelenlét a hírműfajnak, éppen azért, mert egyre konfliktusosabb a közélet, és a politikai kérdések is keményednek. Ez számomra sem újságíróként, sem nőként nem okoz gondot.

Akkor önmagában nem a hírközlést érzi fontosnak, hanem hogy kibontsa a hírt, háttérinformációkkal lássa el a nézőket?

Igen, szeretném elgondolkodtatni a nézőket egy-egy beszélgetéssel. Ebből a szempontból másodlagos, hogy van-e szóváltás vagy nézet­különbség a stúdióban, sőt, doppingol a konfliktushelyzet. Szerintem nagyon fontos az érvelés, a meggyőzés. A vitára pozitív dologként tekintek, és az élet semmilyen területéről nem száműzném.

Egyre több olyan hírt lehet hallani, hogy Facebookon üzenget­nek egymásnak a közéleti szereplők vagy más platformokon jutnak el egészen a sárdobálásig.

Így van, sajnos mindig akkor jönnek elő az indulatok, amikor elfogynak az érvek. Ha nincs alapja annak, amit az egyik ember állít, amikor a kommunikáló fél sincs meggyőződve arról, hogy igaza van, akkor jön a verbális agresszió. Aki biztos talajon áll és meg van győződve róla, hogy hitelesen képviseli a véleményét, az képes higgadtan és jól érvelni.

Ez teljesen más műfaj, mint a híradózás volt.

A hírolvasásában is fontos az interakció. Száraz műfajnak tűnik, de értelmező olvasással, megfelelő hangsúlyokkal, tempóval, szünettel könnyebbé tehetjük a néző számára a megértést. Kiemelhetjük a lényeget. Ehhez viszont nemcsak szemlélnünk, értenünk is kell a körülöttünk zajló dolgokat.

Honnan tájékozódik? Mindent elolvas az árnyaltabb látásmód végett, vagy tudatosan választ a lapok, portálok cikkeiből?

A hírműfaj egy olyan hivatás, amivel együtt fekszik, együtt kel az ember. Sokat olvasok, de nem mindent. Talán meglepő, de a hírkereső oldalakat mellőzöm. Célirányosan tájékozódom.

Gondolom, a szerkesztőktől kap az adások előtt háttéranyagot, de ezen kívül hogyan készül a műsorokra?

Igen, a napi felkészülésben nagyon sokat segítenek a szerkesztő kollégák, hálás is vagyok nekik. Meglehetősen maximalista vagyok és tankönyvszerűen készülök az adásokra. A kutatómunka a felkészülés legfontosabb része. Nélkülözhetetlen a tájékozottság, az előzmények és az összefüggések ismerete.

Ezt a hivatást sem egyszerű összeegyeztetni a családi élettel, a gyerekneveléssel, a hagyományos értelemben vett női szereppel.

Nőként ez nehéz. Mint minden más területen, orvosnőnek is, egy női séfnek is nehéz. Ebben a hivatásban is nagyon sok energiát, időt igényel, hogy szakmailag felkészült legyél és emiatt tagadhatatlan, hogy néha kevesebb idő jut a családra.

Mi lenne, ha nem műsorvezető?

Rajzolnék, festenék, utaznék és tanulnék. Egy átszellemült művész lassú életét élném. Őszintén remélem, hogy mindig lesznek beteljesületlen álmaim, részben ezek viszik előre az embert.