13°
21°
Fotó: Kallus György / Vasárnap Reggel

Cserháti Ágnes: Akkor beszéljünk, ha van üzenet

Hosszú ideig tévénézők millióinak a kedvence volt Cserháti Ágnes bemondónő, akinek Dsida-verssel és telefonon is kérték meg a kezét a lelkes férfi rajongók.

Évek óta nem adott interjút, de most a Vasárnap Reggellel kivételt tett. A hetilap legutóbbi számában található interjút változtatás nélkül közöljük.

Beszélgetésünk elején említette, hogy régen adott interjút, korábban is ritkán tette. Ennek mi az oka? Évekig képernyőn dolgozott, nagyon sokan kíváncsiak arra, mi van önnel.

Így neveltek, és orvos férjemmel az értékalapú kommunikáció elvét valljuk. Az egyetemen is üzenettudatos kommunikációt tanítok, akkor beszéljünk, ha van üzenetünk. Ha nincs, felesleges locsogni. Ráadásul a mai zajos média világában az az információ, hogy „köszönöm, jól vagyok”, már nem hír. A kollégáim egy része napi szinten megjelenik, és akar is szerepelni a bulvármédiában. Én nem. Natalie Portman nyilatkozta valahol, hogy azért nem beszél a családjáról, mert kényelmetlen számukra olvasgatni, hogy mit mesél róluk. Nos, az én fiaim kamaszok, és nagyon nem szeretik, ha újságoknak mesélek róluk. Amikor az iskolájukban a szakmák napján a televíziós munkámról beszéltem, akkor is hevesen tiltakoztak még azoknak a címlapoknak a bemutatása ellen is, amiken kisbabaként szerepeltek velem. Tízéves koruk óta nem beszélek róluk a lapoknak.

Előfordul, hogy boltban vagy az utcán odamennek önhöz?

Amikor aktívan tévéztem, igen gyakori eset volt, hogy megszólítottak az utcán. Adás közben pedig az is előfordult, hogy egy kedves, ismeretlen fiatalember telefon kérte meg a kezemet. A legrafináltabb egy újságírónak álcázott férfi volt, aki egy Dsida Jenő-verset is elszavalt nekem, csak hogy közelebb kerülhessen hozzám. Szerencsére csak jó és szép élményeim vannak, soha senki nem volt tolakodó vagy udvariatlan. Amikor kismama voltam, akkor is odajöttek hozzám, megsimogatták a hasamat. Az egyik legkedvesebb emlékem Jászfényszarun, Jávorcsik Marcihoz fűződik. Az anyukájával beszélgettem, ő pedig körülöttünk kerékpározott ötévesen, és igen komolyan méregette a lábamat. Később meghívtam, hogy látogasson meg a stúdióban, ahol kamera elé állhat ő is, és benne lesz a tévében. Rendkívül komolyan rábólintott, és azt mondta: de nekem benne legyen a lábam is. Majd rögtön megmagyarázta, nem is gondolta volna, hogy nekem van lábam, hisz bemondónőként csak deréktól felfelé látott a tévében.

A fiait is bevitte a televízióba?

Előfordult, mivel a munkám a hobbim is, ezért a gyerekek születése után viszonylag korán elvállaltam kisebb feladatokat, így Marci fiamat már baba korában vittem a stúdióba, Bencével pedig többnapos Főtér-forgatásra utaztunk együtt. Nagyobb korukban is jöttek velem, de számukra azért nem volt annyira izgalmas anyára várni.

Most már egyáltalán nem televíziózik?

Nem, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanítok, kommunikációs tréningeket tartok, rendezvényeket moderálok. Amikor az MTVA létrejötte után elvállaltam, hogy a közmédia szóvivője leszek, azt a döntést is meghoztam, hogy többé nem jelenek meg a képernyőn mint műsorközlő. Ezzel a munkakörrel együtt járt a műsorvezetők, riporterek képzése, véleményezése, és a mikrofonengedélyek kiadása is. A kollégáimmal megreformáltuk a képzést, amire nagyon büszke vagyok, és együtt dolgozhattam a régi tanáraimmal, Wacha Imrével, Bíró Etelkával, Kalmár Zsuzsával, Molnár Ildikóval, akiktől a beszédképzés alapjait tanultam. A közös munkát az egyetemen is folytattuk Wacha tanár úrral és Molnár Ildikóval. Nagy élmény volt velük alkotni, két nagyon hasznos jegyzet is született a kezünk nyomán.

A mai napig kell gyakorolnia a hangképzést?

Hogyne! A hangom a munkaeszközöm, sosem lehet elhanyagolni.

Most egyetemi oktatóként dolgozik, de alapvetően is tanítóként és tanárként végzett. Ötvözi az eredeti végzettségét és a médiában szerzett tapasztalatait?

A tévézés nagyon régóta része az életemnek, már főiskolásként a jászberényi televíziónak dolgoztam. Egyik munka hozta a másikat, sosem kilincseltem állás után. Az élet úgy hozta, hogy a tévézésben szerzett tapasztalatot, tudást most tovább tudom adni. Nem hiányzik a képernyő, szeretek tanítani. Jól érzem magam a bőrömben. Most ünneplem áprilisban a születésnapom, és hálás vagyok a boldog, kerek magán- és szakmai életemért. Sőt, rengeteg tervem is van a jövőre nézve. Férjem édesapja a családom számára követendő példa (de bárki másnak is), 96 évesen nemrég combnyaktörésen, csípőprotézis-beültetésen esett át, és kisebb segítséggel aktív, tartalmas életet él, nagy tervekkel.

Tanított kicsiket is, most meg nagyokat. Szigorú tanár?

Dehogy! Most felnőtteket tanítok, és nagyon becsülöm, hogy családos emberek munka mellett időt szánnak arra, hogy a személyiségüket fejlesszék, a tudásukat bővítsék. Nem az adott vizsgafeladatot értékelem, hanem az egész féléves munkát. A legnagyobb kihívás a beszédképzés. A helyesen kiejtett hangokon túl a beszédet kísérő nonverbális kifejező megnyilvánulások nagymértékben befolyásolják az elhangzott szöveg hatását. Igen hosszú út vezet a hangképzésen, az önismereten át a nonverbális jelekig, a meggyőző kommunikációig. Van olyan is, akinek ez egy izgalmas játék, de a legtöbb tanítványom keményen megdolgozik a kívánt eredményért.

A legtöbb műsorvezető, bemondónő kiskorától készült erre a pályára, de ön nem. Hogy lesz egy jászsági kislányból, egy tanárnőjelöltből pár év alatt milliók számára ismerős arc?

Igen, valóban sokan éreztek már kisgyerekként is elhivatottságot, mert „látszani” akartak, szerették volna magukat megmutatni. Én nem, engem a kíváncsiság hajtott. Az érdekelt, hogyan lehet bemutatni egy érdekes eseményt úgy a nézőknek, mintha ők is jelen lennének abban a pillanatban. Azokat a kérdéseket akartam feltenni riporterként, amiket ők is megkérdeznének. Időközben az is kiderült, hogy az újságírásnál jobban érdekel a szóbeliség, a szó embere vagyok. Rengeteget tanultam a kollégáktól, a legnagyobbak segítettek, Kudlik Julival, Kertész Zsuzsával dolgoztam együtt bemondóként, riporterként pedig az Ablak című magazinban kezdtem, ahol a nagy csapattól tanulhattam. Nagyon jó iskola volt. A munkám során az őszinte kíváncsiság, az elhivatottság, a tehetség és a szorgalom volt a fontos. Sok év szakmai rutinnal ma már én is meg tudom mondani, hogy kiből lehet remek újságíró vagy riporter.

A jó riporter kíváncsi, de empatikus is, kicsit pszichológus is?

Máshogy nem megy. De szerencsére a televíziós újságírás 10-15 perc aktív figyelmet követel meg, hiszen a legtöbb interjú ilyen hosszúságú. Nap mint nap embereket „nyitogatunk”, próbálunk nem sablonosak lenni, hanem megtalálni egy kis rést, ami közelebb visz az interjúalanyhoz, a személyiségéhez.

Ez felelősség is.

Óriási, hiszen ha megnyílt az interjúalany, a riporter felelőssége, hogy mit mutat meg belőle a nagyvilágnak. Sosem voltam például jó oknyomozó riporter, de bulvárújságírónak sem lettem volna jó. Talán a szakmai hitvallásomnak is tekinthető, gyakornokkorom óta vallom, hogy olyan interjút szeretnék készíteni, ami a beszélgetőpartneremnek is kellemes élmény, utána is szívesen vállalkozik egy újabb nyilvános szereplésre. Az asszertív kommunikációt a magán és a szakmai életemben is fontosnak tartom. Persze nem lehet elhanyagolni a metakommunikáció jelentőségét sem, az legalább a fele az üzenetközvetítésnek.

Ettől el tud vonatkoztatni, ha leül egy ismeretlennel beszélgetni?

Ki tudom privát helyzetekben kapcsolni a szakmaiságot, de néha mégis óhatatlanul figyelek a helyes kiejtésre, a hangszínre, a nonverbális jelekre. A férjem orvos, és megkért egyszer, hogy segítsek felkészülni egy nyilvános szereplésre. Sajnos az első mondatainál már elmondtam az észrevételeimet, így inkább egy kommunikációs tréner barátunkkal folytatta a konzultációt. Pár óra múlva hazajött, és azt mondta, hogy ugyanazokat az észrevételeket tette, mint én, de sokkal kedvesebben. (nevet)

Szerencsés?

Békés természet vagyok. Nem nagy álmokat kergetek, hétköznapi céljaim vannak, napról napra építkezem. A kicsi örömök, az apró eredmények, sikerek is boldoggá tesznek. Nyilván vannak kudarcok, amiken igyekszem túllépni. Egy jó esti vacsorának is örülök, ha életem mindhárom férfija boldog. Nemrég bővült a családunk, örökbe fogadtunk egy kutyát, Müzlit, aki a női vonalat erősíti, kislány. Nagyon sok örömet tud nekünk szerezni.

Borítókép: Cserháti Ágnes

Hozzászólások

szponzorált tartalom
Európai Hulladékcsökkentési elismerő oklevél a Klímanócskák vezetőjének
Labdarúgó Magyar Kupa
Még soha nem találkozott a kupadöntőben a Vidi és a Honvéd
labdarúgás / 8 perce
Ketten folytatják az aranyéremért
Matematikailag már csak két csapat van versenyben a bajnoki címért a megyei III. osztály nyugati csoportjában.
Gyász
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KEINRÁTH ISTVÁNNÉ szül. Nagy Julianna szekszárdi lakos 87 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 2019. május 28-án, kedden 15 órakor lesz a szekszárdi újvárosi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló szerettei
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a szerető férj, apa, nagyapa KUGLICS JÁNOS a Paksi Atomerőmű nyugdíjasa életének 74. évében súlyos betegségben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hamvai végső nyugalomra helyezése 2019. május 31-én, pénteken 15 órakor lesz Tatán az Almási úti temetőben. Kérjük a részvétnyílvánítást mellőzni szíveskedjenek, kegyeletüket egy szál fehér virággal fejezzék ki. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik fájdalmunkban osztoznak, és emlékét megőrzik. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy TALPAS ISTVÁN 68 éves korában csendesen elhunyt. Hamvainak örök nyugalomra helyezése végakaratának megfelelően szűk családi körben megtörtént. Gyászoló húga Edit és sógora Jani
"Bennünk él egy arc és egy meleg tekintet, Egy simgató kéz, egy sóhaj, egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet, Amit Tőlünk senki soha el nem vehet." Megtört szívvel értesítjük a rokonokat, ismerősöket, hogy szeretett Édesapánk, ZIMMERMANN KÁROLY bátaszéki lakos 2019. május 18-án, 90 éves korában csendesen elhunyt. Felejthetetlen halottunktól 2019. május 23-án, csütörtökön 15 órakor veszünk búcsút a bátaszéki köztemetőben. Drága emléke szívünkben örökké él! Gyászoló család
MEGEMLÉKEZÉS SZELECZKI FERENC halálának 10. évfordulójára "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Szerettei
"Nem az a fájdalom, amelytől könnyes a szem, hanem, amit a szívünkben hordunk némán, csendesen." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MARSI PÉTER MÁRK életének 25. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Búcsúztatása 2019. május 24-én, 15 órakor a szekszárdi alsóvárosi temetőben lesz. A gyászoló család
MEGEMLÉKEZÉS Tragikusan elhunyt drága gyermekünk IFJ. PESTI LAJOS emlékére "Még fiatal voltál és vidám, előtted az élet, A legboldogabb éveid vették el tőled. Köszönjük, hogy voltál nekünk, Hogy boldoggá tetted életünk. Mosolygós arcod örökké velünk él, Számunkra nem haltál meg, Csak álmodni mentél." Szerető családod
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy FINTA LÁSZLÓ 68 éves korában elhunyt. Temetése 2019. május 23-án, csütörtökön 13 órakor lesz a szakályi temetőben. Előtte 12:15 órakor gyászmise. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló család
MEGEMLÉKEZÉS BAKÓ FERENC halálának 25. évfordulójára és BAKÓ FERENCNÉ halálának 1. évfordulójára "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek." Lánya és családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HAÁSZ JÓZSEFNÉ Mariska dadus cikói lakos 78 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 2019. május 22-én, szerdán 15 órakor lesz a cikói temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló szerettei
Hálás köszönetünket fejezzük ki a szekszárdi Balassa János kórház Fertőző osztály orvosainak és az osztályon dolgozó valamennyi munkatársnak SZÁSZI JÁNOS ANTALNÉ szül. Zelei Éva szekszárdi lakos lelkiismeretes, odaadó gondos ápolásáért. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZÁSZI JÁNOS ANTALNÉ szül. Zelei Éva szekszárdi lakos 61 éves korában türelemmel viselt súlyos betegség következtében elhunyt. Hamvasztás utáni végső nyugalomra helyezése 2019. május 24-én, pénteken 15 órakor lesz a mözsi katolikus temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazonak, akik szerettünket utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
MEGEMLÉKEZÉS MÉSZÁROS GYÖRGY szekszárdi lakos halálának 2. évfordulójára "Fájdalmunkat nem enyhítik a múló évek, mosoly mögött is ott vannak a fájó könnyek. Gondolatban velünk vagy bármerre is járunk, tudjuk, hogy nem jössz és mi mégis várunk." A gyászoló család
MEGEMLÉKEZÉS FERGELT ISTVÁN halálának 1. évfordulójára "Addig vagy boldog, míg van, aki szeret, aki a bajban megfogja kezed, s hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed, ha nincs már veled." Szerető feleséged és családod
MEGEMLÉKEZÉS UJVÁRI SÁNDOR és UJVÁRI SÁNDORNÉ halálának 4. évfordulójára "Egy könnycsepp szemünkben érted él, Egy gyertya az asztalon még érted ég. Egy fénykép, mely őrzi emlékedet, És egy út, mely elvitte az életedet. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig Veled leszünk, az idő bárhogy is halad." Szeretteitek
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PALKÓ LAJOS ANDRÁS aparhanti lakos 67 éves korában elhunyt. Temetése 2019. május 20-án, hétfőn 15 órakor lesz az apari temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Kérjük, részvétüket egy szál virággal fejezzék ki. A gyászoló család
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy DÁVODI CSANÁD TAS tragikus hirtelenséggel elhunyt. Gyászszertartása 2019. május 20-án, 13 órakor az alsóvárosi temetőben lesz. Kérnénk, hogy Drága halottunktól egy szál virággal búcsúzzanak, melyet részvétnyilvánításnak fogadunk. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BRENNER LÁSZLÓNÉ szül. Oláh Erzsébet volt kölesdi lakos 86 éves korában elhunyt. Temetése 2019. május 20-án, hétfőn 11 órakor református gyászszertartás keretén belül lesz a kölesdi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló családja
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt időm arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy LÁSZLÓ JÓZSEF bonyhádi lakos Pannónia Mzg. TSz. volt dolgozója 80 éves korában elhunyt. Temetése 2019. május 20-án, hétfőn 15 órakor lesz a bonyhádi katolikus temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Gyászoló szerettei
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MÜLLER JÓZSEF tolnai lakos 66 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2019. május 20-án, hétfőn 13 órakor lesz a tolnai temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. A gyászoló család
Vádemelés / 15 perce
Tetten érték a halakat szállító férfit
Ihárosi Ibolya
EP-választás / 41 perce
Orbán Viktor: mindent megteszek az EPP sikeréért
Tudományos mérföldkő / 1 órája
Az emlékezésben kulcsszerepet játszó idegpályát fedeztek fel magyar kutatók
labdarúgás / 1 órája
Nem dőlhet hátra az éllovas
Berg Sándor
labdarúgás / 1 órája
Sok minden eldőlhet vasárnap
Rónai Gábor
Táplálkozási szokások / 2 órája
A csimpánzok nem kegyelmeznek a teknősöknek