Másolat: A Trabant 42 ezer, a vágógép 800 ezer forint volt

A nagydorogi ÁFÉSZ-nél kezdte a dekoratőri munkát Molnár József 1969-ben. Hatalmas technikai változáson ment keresztül ez a szakma is, és ő lépést tartott a fejlődéssel. Az első videó-, az első számítógép-használók közé tartozott. Hetvenévesen még aktív kisvállalkozó.

Wessely Gábor

Most már van autója Molnár Józsefnek, de még mindig sokat buszozik faddi otthona és szekszárdi munkahelye között. Élete során már legalább egymillió kilométert megtett tömegközlekedési eszközökkel. A távolsághoz persze idő is kell, ami megadatott neki: hetven esztendeje rója a földi pályáját. Utazás közben egyik kedvenc szenvedélyének, az olvasásnak hódol, e-bookot használva. Merthogy rajong a technikai újdonságokért. Erről szólt eddigi élete: a fejlesztésekről, a lépéstartásról. S erről szól ma is, mert nyugdíj után tíz évvel is működteti dekorációval foglalkozó kisvállalkozását.

Bátyja, Molnár M. György festőművész tanácsára jelentkezett a pécsi művészeti középiskolába, ahol díszítőfestőnek tanult. Dolgozni a nagydorogi ÁFÉSZ-nél kezdett mint dekoratőr, 1969-ben. Már akkor szaporodtak a kilométerei a buszos, vonatos ingázás következtében. Reggel fél 5-kor indult, este fél 7-kor ért haza Faddra. Valószínűleg ő volt az országban az első szabad szombatos.

Akkoriban még négy órát kellett dolgozni szombatonként, de a főnöke azt mondta: maradjon otthon, ne utazzon ezért plusz négy órát.

Később létrehoztak a megye ÁFÉSZ-ei egy központi dekorációs részleget Szekszárdon, ahol 1975-ig dolgozott Molnár József. Onnan a Mezőgéphez került reklámgrafikusnak, szakmai kiállítások, bemutatók szervezőjének. Külföldi vásárokba is eljutott, mezőgépes standokat berendezve Moszkvában, Lipcsében, Varsóban. Tíz évvel később, 1985-ben a megyei KISZ Bizottság oktatástechnikusa lett. Ott kapóra jött a technika iránti érdeklődése. Már katona korában elvégzett egy mozigépész-tanfolyamot, s ő csinálta a rendezvényeken a hangosítást. A KISZ-nél ugyanígy a mikrofonok, erősítők, hangszórók, filmek közelébe került. Videót ő használt elsőként a megyében. Az akkori viszonyokat így érzékelteti:

– A fizetésem 4500 forint volt. S amikor beraktam a videót a 42 ezer forintos Trabantomba, egyből 360 ezer forinttal értékesebb autóvá vált. Az első számítógép, egy egyszerű monitorral és nyomtatóval, egymillió forinton volt nyilvántartva a leltárban. De véget ért ez a szép korszak. A KISZ-nél én kapcsoltam le a villanyt 1990-ben.

Az útkeresés évei után, 1993-ban alapította egyéni vállalkozását, amit ma is működtet. Többnyire autóreklámokat, prospektusokat, boroscímkéket készít. A kirakatrendezést is szerette, főként az ÁFÉSZ-es időkben. Egy országos pályázaton bécsi utat nyert, ami 1970-ben nagy szó volt. Nehezen engedték ki az embereket; nem véletlenül. Annak a busznak az utasai közül, amelyikkel ő is megnézte a császárvárost, négyen maradtak kint.

A magánvállalkozás a kilencvenes évek elején nagyon jól ment. Molnár József vette meg ugyanis a megye első vágógépét, akkoriban horribilis összegért, 800 ezer forintért. Hozzá hordták a dekoratőr kollégák kivágatni az öntapadós fóliák betűit, ábrát, grafikáit. Azelőtt napokig tartott késsel, ollóval az a munka, ami ezzel a vágóplotterrel pár perc, nagyobb megrendelésnél néhány óra alatt elkészült.

Máig szereti és élvezi a reklámgrafika-készítést. Felmerül persze a kérdés, hogy aki ilyen művészi közegből indul, megelégszik-e ennyivel. Nem hiányzik-e neki az igazi alkotás?

– Sok művésztelepen jártam – mondja -, sok képet készítettem. Az olajjal sosem szerettem dolgozni, inkább grafikusalkat vagyok. De nem nevezem magam grafikusnak, csak műértőnek, műélvezőnek. S mindenekelőtt: egy becsületes dekoratőrnek.