A legtöbben a társaságra vágytak már régóta

A lakosok leginkább a személyes találkozásokat várják és olyan apróságokat, melyről nem gondolták volna, hogy így fog nekik hiányozni.

– Őszintén szólva örülök, hogy nem húsz évvel ezelőtt jött a pandémia, mert a technológiának köszönhetően online tudunk egymással beszélgetni akár videóhívással is. De ez már nagyon ingerszegény számomra. Olyan apróságok hiányoznak, mint a barátaim jelenléte, akárcsak leülni egy kávéra, beszélgetni. Én biztosan törzsvendége maradok a teraszoknak, még azokat az ismerőseimet is elhívom találkozni, akikkel már a járvány előtt sem tartottam olyan szorosan a kapcsolatot. Most inkább szórakozni szeretnék, moziba járni, jó filmeket megnézni, jókat enni az éttermekben, mindent bepótolok, ami kimaradt – mesélte egy bonyhádi fiatal kozmetikus.

Az egyetemisták is nagyon várják, hogy visszatérjenek az intézményekbe. – Elsőéves vagyok az egyetemen, ráadásul kollégiumban laktam volna, az első szemeszter így teljesen kimaradt az életemből, az igazi kollégiumi élet, a gólyabál, az első vizsgák. Sokkal nehezebb így tanulni is, nem is tudtam megismerni a csoporttársaimat személyesen. Én azt várom a legjobban, hogy felfedezzem az egyetemet, a várost, az embereket. Szeretek sportolni, mozogni, amint kinyitnak az edzőtermek, visszaszerzem a régi formám – mondta csillogó szemekkel egy szekszárdi egyetemista lány.

Van, aki aggódik még

– Pincér vagyok, sokan elvesztették a munkájukat, köztük én is. Az építőiparban dolgozom most, de szeretnék visszatérni az eredeti szakmámhoz. Hiányzik a régi munkám, hogy emberekkel legyek, társalogjak. De aggódom még a gyerekeim és magunk miatt is, hiszen jön a nyitás, de még nem kaptuk meg az oltásokat. Szorongok még, hogy mi lesz a szeretteimmel és félek, hogy tönkrementek a jó helyek, ahova eddig jártam vagy ahol eddig dolgoztam – nyilatkozta egy negyvenéves édesapa.

Borítókép: illusztráció