Dubajozás: édes kísértés, mégsem büntetendő

A dubajozás ma már nem azt jelenti, hogy aranyos homokdűnék között kocsikázunk egy méregdrága terepjáróval, miközben bizonyos szolgáltatásokat élvezünk testközelből, hanem azt, hogy beállunk a Lidl kasszasorába, és könyörgünk, hogy legyen még dubaji csoki. A 25 ezres kilós ár ugyan megér egy szemöldökráncolást, de a TikTok varázsa teljesen megszünteti a józan ítélőképességet. Ha a kedvenc influenszerünk csorgó nyállal nyúlós, roppanós csokit falatozik, hát mi is azonnal képesek vagyunk bankkártyát villantani érte. Tiszta őrület, nem? A kivételnek persze most is jár tisztelet, de a mainstream és a valóság ezt a feltevést támasztja alá. 

Dubajozás: édes kísértés, mégsem büntetendő

Az egyik nagy áruházlánc hazánkban megérezte, hogy ha így folytatódik, elfogy az összes édes egzotikum a bolygóról, ezért vásárlási korlátozást vezetett be. Két doboz per fő – mert ugye mindenki tudja, hogy a dubai csoki a karácsony új „tökéletes ajándéka.” A Szaloncukor-verzióban is kapható, csak hogy tényleg kiélhessük a hazai ünnepi hagyományokat, persze luxus árkategóriában. De hogy mitől is lett ekkora sztár ez a csoki? Pisztáciapasztás, knafeh töltelékes, sós-ropogós-nyúlós-krémes kombinációval, amit rózsavízes cukorsziruppal koronáznak meg. Ez most komoly? A rózsavízes csoki olyan, mintha valaki direkt ki akarná tolni az ember komfortzónáját, de az internet szerint imádnunk kell, szóval... tessék, vegyék, egyek, imádják! Ha nem jutott, nincs para: két hónap múlva a TikTok már valami más egzotikus csodát hájpol. Addig pedig marad a Lidl-parkolós dubajozás, és a mély sóhaj, hogy „talán majd jövőre.”