Duna

2017.07.26. 18:11

A „Dunás fickó” idén is leevezett Paksra

Negyven éve járja a Dunát, közel húsz éve rendszeresen kiköt felfújható gumikajakjával Paksnál is Ugróczky Péter, mert kedves, befogadó kempingezőkkel hozta össze a sors. Bűvész kelléktára mindig helyet kap a csónakban, barátait, alkalmi ismerőseit szívesen szórakoztatja trükkjeivel.

Vida Tünde

Ugróczky Pétert kedves, befogadó kempingezőkkel hozta össze a sors Pakson

Fotó: A szerző felvétele

A lengedező szélben lobogó magyar zászló nyújt támpontot a vízen utazóknak Paksnál. Farkasdi Sándor táborából a lobogó nem hiányozhat. A Pakson ismert „Dunás fickó”, ha teheti, egy-két hetet a várossal szemben sátorozik barátaival. Rendszeres vendég nála a Pestlőrincen élő Ugróczky Péter, akivel a véletlen hozta őket össze.

– 18–20 éve volt, kifutottam az időből, rám sötétedett. Láttam, hogy van itt egy sátortábor, egy ahhoz közeli partszakaszt választottam. Üdvözöltem őket, mondtam, egy éjszakára szeretnék megszállni és kértem egy lapátot, hogy a táborhelyet eligazgassam – idézte fel a hatvanas évei végén járó, napcserzett arcú férfi a vendéglátók asztalánál ülve. A Pakssal szemben kialakított tábor ugyanis minden komforttal fel van szerelve. Mint Ugróczky Péter mondta, Sándor a vidéki ember udvariasságával fogadta, nemcsak lapátot, hanem egy nagyfröccsöt is vitt neki. – A hosszú nap után egy hűvös fröccs olyan volt, mint az égi manna – jegyezte meg. Azóta evezőstúráját Sándorék kempingezéséhez igazítja. Ilyenkor gyakran szórakoztatja a társaságot kártyatrükkökkel és egyéb bűvészmutatványokkal.

Ugróczky Pétert kedves, befogadó kempingezőkkel hozta össze a sors Pakson
Fotós: A szerző felvétele

Kelléktára nem hiányozhat a csónakból annak ellenére, hogy minden grammra ügyel, ugyanis a holmiját hazafelé már neki kell cipelnie. Egy bevásárlókocsit és hátizsákot hoz, ebbe kell beleférnie a két-háromnapos túra összes kellékének beleértve a csónakot, sátrat. A tűzhelye egy kivágott konzervdoboz, erre teszi az ételkonzervet, bele a mécsest. Éppen egy óra kell, hogy megmelegedjen. Ideje van, nem siet. – Nem célom, hogy gyorsan leérjek, fizikailag sem bírnám, ott táborozok, ahol látok egy kellemes helyet – mesélte. Lórévnél teszi vízre a hajót, Bajáig megy, ott beevez a Sugovicán, összecsomagol és buszra száll. Éppen ezért konténerben landol az alkalmi tűzhely csakúgy, mint a papucs, meg egyéb holmi. Ami tönkremegy, év közben nem dobja ki, a túrán még jó szolgálatot tesz, a végén pedig a kukában köt ki.

A segítőkészség a Dunán általános

Mint Péter meséli, nemcsak Pakson, hanem Baján is mindig kedvesen fogadják. Akárhányszor kiköt, megvendégelik. Hiába mondja, hogy neki mindene megvan. Ő pedig ezt megszokta hálálni, régen tűzijátékkal, mert korábban pirotechnikával is foglalkozott és mindig hozott magával egy kis csomagot, manapság pedig a trükkökkel. A vacsora után előveszi a kelléktárát, mondván, no, akkor játsszunk. Legtöbben – s nemcsak a gyerekek – belefeledkeznek, s két-három órát is eltöltenek az „asztalánál”. Csak hobbi nála a bűvészkedés, de büszkén mondja, hogy kevesek művelik hozzá hasonlóan ezt a mesterséget. Hiszen neki nincs frakkja, hogy annak ujjába rejtsen valamit, az ő fellépő ruhája egy fürdőnadrág, s legfeljebb egy póló. A színpad és nézőtér közötti távolság sem segít elrejteni a turpisságokat.

Tizenhat éves korában vette meg az első kajakját, nagyjából negyven éve évente legalább egyszer leevez a Dunán. – 69 éves vagyok, nagy örömmel tölt el, hogy meg tudom csinálni. Kevesen vannak, akik így nekiindulnak, mint én, hogy alszanak, ahol tudnak, esznek, amit hoznak – fejtegette. Természetes, hogy tele van élménnyel, amiről szívesen mesél. Egyszer – ahogy mondja – összejött egy uszállyal Dunavecsénél. Mivel nem merev testű a hajója, nem siklik még lefelé sem könnyen. Van egy napernyője, ezt szokta vitorlaként használni. Ezzel bajlódott, amikor nekicsapódott az uszálynak, alákerült, de szerencsére többé-kevésbé ép bőrrel megúszta a kalandot, amit a vízi rendőrök alig akartak elhinni.

A bűvésztrükkök mindig sikert aratnak
Fotós: A szerző felvétele

Arra is volt példa, hogy éppen a paksi állomáshelyen nagyon marasztalták, késői ebéd után indult csak útra, s rásötétedett, de mivel magas volt a vízállás, nem talált helyet. Ahogy mondja, egy szakadt elemlámpája volt, amivel nem világíthatott folyamatosan, ezért csak hallgatódzott a korom sötétben. Elcsodálkoznak mindig az emberek, amikor elmondja, de bizony attól félt, hogy eltéved a Dunán, annak ugyanis rengeteg mellékága van, megtörténhetett volna, hogy egyikbe belekeveredik.

Hogy mennyire el lehet tévedni a folyón, azt éppen legfrissebb élménye bizonyítja. Dunavecsénél érte utol egy kishajó. – Tessék mondani, hol vagyunk? – tették fel neki a meglepő kérdést az utasok. Érezte, hogy itt kevés lesz, ha a kézenfekvő választ adja, miszerint a Dunán. A „legénység” Komáromból indult és annyira a pohár fenekére nézett, hogy egyszerűen nem vették észre, hogy áthajóztak Budapesten.

Címkék#Paks#Duna

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!