Az árusok többségének saját asztala van a szekszárdi piacon

A megyeszékhelyen a szerda és a szombat az, amikor megtelik emberekkel a piac, jönnek árusok, őstermelők, vállalkozók a közeli falvakból, de a távolabbi városokból is.

Délelőtt 9 óra is elmúlt, amikor kilátogattunk a piacra, ahogy az árusok mondják, ilyenkor már a „lusta” háziasszonyok jönnek. Korán hajnalban azok mennek, akik befőzni szeretnének, például sárgabarackot, lecsót, vagy nem szeretnék melegben cipelni a megvett árut.

Mindjárt a hátsó bejáratnál van Száraz Jánosné tengelici dinnyés standja, mint mondta állandó helyük van, egész évre kibérelve, noha a dinnyeszezon jó esetben csupán másfél-két hónap.

Mint elmondta, az idén sok a dinnyés a piacon is, pedig volt már jobb szezonjuk is, de a hirtelen nagy meleg miatt mindenki most szeretné eladni a gyümölcsöt. Van is kereslet, bár nagy az árverseny az árusok között. Pár méterrel odébb egy fiatal pár csemegekukoricát árul, már hetek óta járnak ide Foktőről. Kalányos Dávid és jegyese őstermelőként kínálja a saját maguk által termelt kukoricát. Kedden és pénteken Paksra mennek, ott is van állandó helyük.

A kérdésre, miszerint megéri-e nekik így árusítani, azt felelték: nincs más lehetőségük. Ahhoz kicsik, hogy nagy felvásárlóval kössenek üzletet, ahhoz meg már túl nagyok, hogy egy helyen el tudják adni az egész termést. Dávid szerint az emberek kedvesek itt Szekszárdon, nem csak vásárolnak, de beszélgetnek is velük, Pakson kicsit tartózkodóbbak a vevők. A csemegekukoricázás nem csak abból áll, hogy megpróbálják eladni ami megtermett, minden nap frissen kell szerdni az árut. Úgy tervezik, hogy a fagyokig kitartanak a mennyiséggel.

Egy másik asztalnál egy középkorú hölgy árul, van paprikája, hagymája, zöldsége és őszibarackja. Mint mondta 1994 óta vállalkozóként árul, ugyan van 10 hektáron gyümölcsösük (többféle gyümölccsel), de úgy látja, hogy önmagában csak a gyümölccsel álldogálni itt nem érné meg. Négy asztalt bérel és évente 160 ezer forint bérleti díjat fizet, illetve napidíjat, 300 forintot. Már szinte minden vásárlót ismer, őt is üdvözlik a vevők, néha beszédbe is elegyednek. Pár szó esik a családról, az időjárásról és már méri is a kért mennyiségű paprikát.

Fejkendős nénik, kiskertet gondozó, baromfit tartó asszonyságok is elhozták a pár szem tojást, dióbelet, petrezselyemzöldet, pár csokor virágot, éppen ami fölöslegbe adódott otthon és a kertben. Ők a kistermelők, nekik általában nincs bérelt helyük, ott pakolnak ki, ahol éppen nincs senki, vagy ha nincs asztal, akkor marad a földre terített zsák, vagy ponyva, arra teszik rá a portékáikat. Mint mondták, szerencsés estben pár ezer forint jön így össze, de az is jól jön szerdánként és szombatonként, ezzel egészítik ki a nyugdíjat.

A piachoz már hozzátartoznak a mézüket áruló méhészek is. Szabó Balázs termelő elmondta, állandó vevőik vannak, bár ősszel és tavasszal több fogy a mézből.

Keresik a házi töpörtyűt, kolbászt

Pár éve még csak egy, mára azonban legalább négy füstölt árut értékesítő vállalkozó is kínálja a házi készítésű termékeit a szekszárdi piacon. A Tolnáról érkező Szilágyi Meat Kft. (családi vállalkozás) termékei – szalámi, kolbász, szalonna, töpörtyű, disznósajt – kapósak. Általában az idősebb korosztály vásárol szívesen a töpörtyűből és a disznósajtból, mintegy mosztalgiázva a régi (saját) disznóvágásaik után. Pedig a töpörtyű nem is olcsó, több mint kétezer forint kilója, de a boltokban sem olcsóbb, ez legalább házi, mondta az egyik vásárló, aki visszajárónak számít. A tolnai termelők nem csak Szekszárdon árulnak a piacon, Pakson, Baján, Bonyhádon is van standjuk.

Juliska néni egynyári virágai

Juliska néni szekszárdi, 80 éves, gyönyörűek a virágai, mint mondta egyedül lakik, nagy kertje van, ahol egynyári virágokat gondoz, éppen azért, hogy a piacra jöjjön velük. Négy gyermeke is van és sok-sok unokája, így mindig van valakinek születésnapja, névnapja, valamilyen évfordulója, vagyis kell az a kis pénz ajándékra, ami így a piacozással összejön. Egész életében szorgoskodott, mondta az idős asszony, valamikor a tengelici tsz-ben dolgozott a férje, aki már régen meghalt, akkor még bikákat is tartottak. Mára maradtak a virágok, ezekkel is van munka elég, ősszel felszántják a területet, tavasszal elülteti a virágokat és folyamatosan gondozza, míg a piacra nem kerülnek.