Előkerültek a régi képek és a szép emlékek

Ötvenöt év után először találkoztak az egykori I. számú általános iskola 1962-ben végzett diákjai. Az, hogy ez megtörtént, tulajdonképpen egy piacon odavetett mondatnak köszönhető.

Bálint Józsefné Simon Évát találta meg egy volt osztálytársa azzal, hogy „bezzeg gimnáziumi találkozót szervezel ötévente, de általános iskolás sohasem volt”. Ez a mondat aztán egy nagyjából egyesztendős adatgyűjtést indított el, amiben és minden egyéb szervezésben Polgár Zoltán is segítségére volt Évának. Valójában nem is osztály, hanem évfolyamtalálkozót szerveztek. ’61-ig külön lány- és fiúosztályba jártak, az utolsó évben kerültek koedukált osztályokba.

A szisztematikus adatgyűjtés eredményeként 79 diáktársuk nyomára bukkantak, de közülük huszonhárom sajnos már nem él, ahogy tanáraik, Borbélyné Éva és Vadász Pál sem. Kilencen, akik elsősorban egészségügyi okok miatt személyesen nem vehettek részt az összejövetelen, értesítették a volt diáktársakat életük alakulásáról, harminckilencen pedig együtt ünnepelték az újbóli találkozást. Mint Éva mesélte, a Paksi Halászcsárdába mentek, még ahhoz is ragaszkodtak, hogy a teraszon kapjanak helyet, hiszen – különösen az elszármazottaknak – nagyon fontos volt az onnan eléjük táruló Duna. Előkerültek a féltve őrzött régi képek és persze az emlékek is.

Olyan jól sikerült a találkozó, hogy már a folytatásban is megállapodtak: három évenként rendezik meg az évfolyamtalálkozót. A mostaniról készült csoportképet pedig azok a régi barátok is megkapják, akik most valamilyen okból nem lehettek itt, tette hozzá a szervező.