2017.08.18. 15:00
Lassan kihalnak a fröccsivó emberek
A Schaller-szóda évszázadát éljük. A tolnai családban apáról fiúra szállt a szikvízgyártó mesterség, az alapítás centenáriuma öt év múlva lesz.
Abban a Magaspart utcai házban született Schaller József 1954-ben, ahol a nagyapja, közel száz esztendővel ezelőtt, 1922-ben elkezdte a szikvízgyártást. Készített krachedlit is, narancs és málna ízben, amit közösségi eseményeken, például a vízipólómeccseken árusítottak. Ezt az üdítőitalt, a bambi elődjét, speciális üvegekbe töltötték, amelyeket belülről zárt le egy, a szóda nyomásának hatására felemelkedő dugó. Az üvegből is akad még mutatóban Schalleréknél, és a gép is megvan a padláson. Szívesen felajánlanák egy helytörténeti gyűjtemény számára.
Nagyapjától a fogságból hazatérő apja vette át az ipart 1949-ben, s a következő váltás 1982-ben következett be. Több váltás vélhetően nem lesz. E három generáció képviseli majd a Schaller-szikvíz komplett történetét, mivel a jelenlegi vállalkozásvezető fia külföldön dolgozik, a lánya pedig Szekszárdon, más irányú munkát végez.
Sok feladat hárul Schaller Józsefre, de annyi bevétele nincs, hogy alkalmazottat vegyen fel. A 27 százalékos áfa súlyos teher a szódásnak. Szerencsére stabil, kialakult a vevőköre, nem jár utcáról utcára; üzletekkel, több mint hetven bolttal áll kapcsolatban, Szekszárdtól Tengelic-Szőlőhegyig.
Mivel beleszületett ebbe a mesterségbe, tudta, hogy nincs megállás. Ha ma nem szállít, holnap mástól rendelnek. Minden nap dolgozni kell.
A háború után államosították a szikvízüzemet. Beköltözött az udvarukba a szövetkezet, és Schaller József anyja, a saját házában, a saját üvegeivel dolgozott mint alkalmazott, az apja pedig egy melléképületben gyártotta a maszek szódát. Iparengedélyt 1954-ben kaptak; akkor távoztak a szövetkezetiek.
Manapság másfélék a problémák. Ásványvízvásárlókká váltak az emberek, a szikvíz iránti kereslet visszaesett. Felfutás a kilencvenes években volt. Akkor négyen dolgoztak a vállalkozásban, és napi ötezer liter szódát szállítottak ki. Most ezer liter körüli a napi igény. Nyári kánikulában valamivel több, téli zimankóban valamivel kevesebb.
Tolnán három iparos foglalkozik szódakészítéssel. Békésen megférnek egymás mellett, midegyiküknek megvan a maga vásárlói köre. Régebben keményebb volt a konkurenciaharc az egyes utcákért, üzletekért, rendezvényekért.
Az egykori bogyiszlói nagy lakodalmak jelentős bevételi forrásnak számítottak. Megesett, hogy hajnalig hordták a szódásrekeszeket, annyira szomjas volt a násznép. Sajnos mostanában már kevés az igazi, giga lagzi. A háziasszonyok nem tesznek el szörpöket – ahhoz se kell szóda –, és az is fájó változás Schaller József szerint, hogy fogyatkoznak, kihaló félben vannak a fröccsivó férfiak.
Pedig jó volna életben tartani ezt a tipikusan magyar mesterséget, melynek művelői a Kárpát-medencén kívül nemigen lelhetők fel. Maga a találmány is magyar: Jedlik Ányos 1826-ban készítette az első szódavízgyártó gépet.
Schaller József megteszi, amit tud az iparos múlt megóvása, a kisvállalkozás működtetése érdekében, de már elmúlt 62 éves, és kezd fáradni. Talán a százéves jubileumig, 2022-ig még folytatja a szikvízgyártást, ám tovább biztosan nem. Az már nem a Schaller-szóda évszázada lesz.
Ezüstkoszorús mester
Schaller József 1954-ben született Tolnán. Apja mellett tanulta ki a szikvízkészítő mesterséget, és 1982-ben vette át tőle az ipart. Nagy mennyiségben jó minőséget termel. Munkáját elismerik, 2007-ben Ezüstkoszorús mester címet kapott.
Vállalkozása a kilencvenes években ment legjobban, s akkor – 1992-ben – Bogyiszlón is létesített egy szikvízgyártó üzemet. Majd 2010 körül mindkét telephelyén fejlesztéseket hajtott végre, modern gépeket vásárolt. A palackozott ásványvizek térhódítása következtében a szódavíz iránti kereslet visszaesett. A régi iparosok talpon maradtak, de újak már nemigen férnek el a szűkülő piacon. Schaller Józsefnek kialakult vevőköre van, több mint hetven bolttal áll kapcsolatban Szekszárdtól Tengelic-Szőlőhegyig. Gyerekei sajnos nem folytatják a mesterséget, másféle munkát végeznek. Ő maximum 2022-ig folytatja; akkor lesz százéves a nagyapja által alapított tolnai üzem.