A holokauszt áldozataira emlékeztek a megyeszékhelyen

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...

Radnóti Miklós Töredék című verséből Ács Rezső idézett vasárnap délelőtt a szekszárdi Művészetek Házában a Szekszárdi Magyar Izraeli Baráti Társaság, a Szekszárdi Izraelita Hitközség és a város közös holokauszt megemlékezésén. Szekszárd polgármestere szerint megbékélni csak emlékezve lehet, de kérni, és ígérni is. Tolna megyében húsz településen körülbelül ötezer zsidó élt, ebből négyszázan Szekszárdon.

A városvezető elmondta, hogy 73 évvel ezelőtt vitéz Vendel István volt Szekszárd polgármestere, aki nem engedett gettót létesíteni a városban, holott az utasítás úgy szólt: ezt minden tízezer lélekszámúnál nagyobb településen meg kell tenni. Ehelyett lakóházakat jelöltek ki, amelyekben a családok eldönthették, kikkel szeretnének lakni. Az eseményeket azonban nem lehetett feltartóztatni.

Ács Rezső azt is felidézte, hogy Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbi a múzeumra bízta az öreg harmóniumot, majd az evangélikusokhoz sietett a szokásos havi megbeszélésre. Ez azt mutatja: a különböző egyházak, felekezetek képviselői adtak egymás meglátására. – Felszólítunk mindenkit embertársaink megbecsülésére, tiszteletére – hangzott el az emlékező beszédben. A polgármester hangsúlyozta: ígérjük, mindent megteszünk azért, hogy holocaust és hozzá hasonló borzalom ne történhessen, hogy költő Radnótiéhoz hasonló sorokat sose írhasson.

A rendezvényen a hagyományoknak megfelelően a szekszárdi Tücsök Zenés Színpad adott igen magas színvonalú műsort. Most Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című regényét, illetve annak musical változatát, a Hegedűs a háztetőnt állította a Művészetek Háza színpadára a Béresné Kollár Éva vezette csapat. A történetben a főszereplő, Tevje és felesége, Golde a tradicionális értékrendet képviseli, míg öt lányuk a modern világot testesítik meg. Hátterül egy huszadik század eleji ukrajnai, zsidók és oroszok lakta falu, Anatevka és a mind erőteljesebb antiszemitizmus szolgál.

Az erőteljes bemutató után Schönberger András pécsi főrabbi szólt a gyászoló közösséghez, és elmondta: már csak ketten ülnek itt a túlélők nemzedékéből, hogy tanúságot tegyenek. A holocaust utáni időszakról szólva kiemelte, hogy miután átszakadtak a gátak, még mindig fájdalmas és hosszú folyamat volt elmondani a következő nemzedéknek, mi történt a vészkorszakban, ráadásul az érintettekben talán szégyen is volt, miután azt éreztették velük a népirtás ideje alatt, hogy ők nem egyenrangúak másokkal. Ezernyi történet szól milliók szenvedéséről, és valamit mindig tenni kell azért, hogy még egyszer ilyen ne történjen, hangsúlyozta a főrabbi, hozzátéve, hogy a gyűlölet soha nem segít.