2008.10.01. 16:32
Hallottam: Egy lesajnált karrier
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a hivatalban, az ügyintéző megkérdezte, mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem tudta elsőre, hogyan határozza meg a munkáját, majd kinyögte: anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - javított ki a hivatalnok. Ez a történet akkor jutott eszembe, amikor ugyanebbe a szituációba kerültem a polgármesteri hivatalban, mesélte egy ismerősöm. Amikor az ügyintéző megkérdezte, hogy mi a foglalkozása, hirtelen azt válaszoltam: - Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén. - Megkérdezhetem - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel -, hogy pontosan mit csinál? - Kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, általában úgy mondom, a házban és a házon kívül. Szereztem már négy elismerést, mind a négy lány. Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, és gyakran napi 14 órát dolgozom. A hivatalnoknak ekkor esett le, hogy tulajdonképpen egy főállású anya ül vele szemben. Lám, milyen sokoldalú munkát végez egy lesajnált háztartásbeli, aki mellesleg se fizetésre, se kiugró karrierre, se nagyobb elismerésre nem számíthat, csupán összetartja a családot.
