2017.10.02. 17:30
A Hungarikumok közé szeretnék emelni a Rákóczi túróst
A Hungarikumok közé kerülhet a Rákóczi túrós, ezen fáradozik Gábor Sándor, dombóvári mestercukrász. A lepény névadója, a 120 éve született Rákóczi János is kötődik Dombóvárhoz.
– A legmagyarabb magyar desszert. Minden egyes hozzávalója megtalálható itthon, és még csak a Dél-Amerikából származó csokoládéra sincs szükség hozzá – mondja a Rákóczi túrósról Gábor Sándor, dombóvári mestercukrász, aki azon fáradozik, hogy a sütemény a közeljövőben bekerülhessen a Hungarikumok közé.
Elárulta, hogy jó úton jár a kezdeményezés, hiszen a helyi és a megyei Értéktár jegyzékébe is felvették a Rákóczi túróst, bár a Földművelésügyi Minisztérium Hungarikum Főosztály részéről jelezték: türelmesnek kell lenni. A cél, hogy 2022-re, a névadó születésének 125. évfordulójára megkapja a Hungarikum címet a Rákóczi túrós.
A lepény névadója ugyanis nem Rákóczi Ferenc – ahogy azt sokan hiszik –, hanem Rákóczi János, a Dombóvár közelében fekvő Felsőleperden született cukrász és mesterszakács.
Gábor Sándor hozzátette: célkitűzései közé tartozik az is, hogy mind többen megismerjék Rákóczi János nevét, és hozzá kapcsolják a lepényt. Jó alkalom volt erre a múlt hétvégi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár (OMÉK) Budapesten, ahol a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumának standjánál a Rákóczi túróst is megkóstolhatták az érdeklődők. Ehhez azonban egy kis tudásra is szükség volt.
A kiállításon elhelyeztek egy tablót, amelyen Rákóczi János életéről, munkásságáról lehetett olvasni. Ha ezt valaki átfutotta, és a hozzá kapcsolódó néhány kérdésre helyesen válaszolt, kapott a desszertből. A kis feladvány nem riasztotta el az érdeklődőket, és mintegy 1200 lepény fogyott el az OMÉK-on – árulta el Gábor Sándor. Rákóczi Jánosról Dombóváron, a Sarokház cukrászdában is megemlékeztek hétfőn, hiszen szeptember 25-én volt a születése 120. évfordulója. Ebből az alkalomból a cukrászról és mesterszakácsról tudhattak meg többet a vendégek, és korabeli fotókon is viszont láthatták.
Rákóczi János 1912-től volt szakácstanuló a budapesti Nemzeti (Mágnás) Kaszinóban, majd néhány évi katonáskodás után, 1920-ban visszatért oda, és Kedvessy Nándor mellett volt második szakács. Ezt követően a „Háen”-konyhán, azaz Horváth Nándor belvárosi buffet-jében első szakácsként dolgozott. Innen Párizsba vezetett az útja, ahol 1924-ben a jó nevű Laure étteremben dolgozott, és itt a legendás Escoffier mestert is megismerte.
Külföldről hazatérve a „Háen” konyhafőnöke (1926) lett, aztán a Lillafüredi Nagyszállóé (1930-tól) és a Gellért Szállóé (1933-tól). 1953-ban áthelyezték a Duna (volt Bristol) Szállodába, és 1961-es nyugdíjba vonulásáig ott volt konyhafőnök. Rákóczi János 1966. július 3-án halt meg szív- és vérkeringési betegségben, nevét nemcsak lepény, hanem a Rákóczi rostélyos is viseli.
Díjai, művei
Mindeközben számos nemzetközi elismerést kapott. 1933-ban Bécsben aranyérmet, 1936-ban Berlinben arany plakettet és díszoklevelet nyert a szakácsművészeti világkiállításokon. Meghívott szakács volt 1954-ben a londoni olimpiai csarnokban rendezett nemzetközi szakácsművészeti bemutatón és élelmiszer-kiállításon, sőt kóstolót és televíziós műsort készített vele Philip Harben angol televíziós főzőmester, ismert londoni szakács. Rákóczi János 1956-ban a frankfurti szakácsművészeti kiállításon vett részt, 1958-ban pedig a 200 napig tartó Brüsszeli Világkiállítás magyar éttermének volt a konyhafőnöke, itt ismerhette meg a világ a Rákóczi túróst. A Magyar konyhaművészet címmel 1964-ben jelent meg 520 oldalas szakácskönyve, amelynek első kiadása 50 ezer példányban jelent meg.