A sárköziek míves szekrényt vettek

A Sárközben élt emberek anyagi gyarapodásnak szép példája Decsen Balázs János és felesége, Pozsgai Éva 1891-ben építtetett háza az Öreg utca 60. szám alatt, ahonnan a hónap műtárgya is származik. A háromajtós, tükrös ruhásszekrény a 19-20. század fordulóján készülhetett, és városi, polgári hatást mutat. Magassága 242 centiméter, hosszúsága 200 centiméter, szélessége 60 centiméter. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum 2008-ban vásárolta meg.

– Az akkori tulajdonos, Ivanizs Éva emlékei szerint édesanyjáé, Kiss Éváé volt – mondta el lapunknak Fuksz Márta, az intézmény néprajzos-muzeológusa. – A bútor készítésének egyéb körülményei ismeretlenek voltak számára. Az mindenesetre jól látszik, hogy anyagát és díszítőstílusát tekintve megfelel a századforduló kívánalmainak.

Külső részei csomoros nyárból, a fekete nyár egy speciális változatából, belső részei olcsóbb fából, lucfenyőből készültek. A szekrény lakkozott, fényes felülete gazdagon díszített. A párkányzaton körbefutó mintázatot vörös és fekete festékkel színezték ki. Az ajtókat négy darab esztergált, fekete oszlop keretezi, melyek aranyozott díszben végződnek. A rátéttel vagy berakással készült, fűrésszel kivágott fadíszei aranyozottak, illetve préselt, virágot formázó rézlemezkékkel borítottak. Középen festett, oromzatos csúcsdísz látható, melyet eredetileg színes, virágos matricával dekoráltak. Tetején esztergált oszlopokkal díszített korlát fut körbe.

A szekrény mindhárom ajtaját tükörbetét díszíti. Ebben az időben elterjedtebb forma volt, hogy a két oldalsó ajtót üvegbetéttel látták el, melynek polcain a nagyszámú, értékes szőttesek kaptak helyet, tovább növelve a család hírnevét. A középső, tükrös rész az akasztós ruhák, mint például a szoknyák, pöndők, díszes, ünnepi darabok tárolására szolgált. Illetve a tükör a gazdag és költséges ünnepi viselet felöltésében segítette a nőket. A szekrénynek mindhárom része tükörrel ellátott, akasztós rendszerű. Elképzelhető, hogy tartozott hozzá egy polcos tárolóbútor is, mely az idők folyamán elveszett.

Összegezve tehát megállapítható, hogy a környező települések polgári lakáskultúrája hatással volt a sárköziek lakberendezésére is. A 19–20. század fordulóját és azt követő évtizedek bútordivatját a festés elhagyása, és egy kifinomultabb, historizáló elemekkel és díszítményekkel ellátott, különböző jegyeket alkalmazó stílus határozta meg. Ennek kialakulásában szerepet kapott még a paraszti igények kielégítése és a polgári életvitelhez való igazodás vágya is.

A tükrös-üveges szekrények divatja az első világháborúig tartott. A két világháború közötti időben a módos sárközi gazdák már a kereskedésekben beszerezhető gyári bútorgarnitúrákat, mintavásárokon, iparkiállításokon látott furnérozott, fényezett felületű „presztízs” mintadarabokat vásárolták meg.

A nyomok egy mesterhez vezetnek

A szekrény formája és technikai kivitelezése egyértelműen tanult asztalosmesterre utal. Szojka Emese, a sárközi bútor elismert kutatójának véleménye szerint a szekrény a decsi Scherer-műhelyből került ki. A Scherer-család egyike volt azon kevés, több nemzedéken keresztül asztalossággal foglalkozó sárközi családnak, akik megállták helyüket a környező mezővárosok iparos szakemberei mellett. A századfordulón dolgozó Scherer István sajátos, karakteres bútorstílusa fedezhető fel a decsi szekrényen. A bútor korának meghatározása megadhatja a választ készítőjének kilétére. Valószínű, hogy a házat építtető Balázs János és Pozsgai Éva unokája, ifj. Kiss János és felesége, Varga Éva részére készült a bútor a huszadik század elején. A fiatalok 1908-ban kötöttek házasságot Decsen, kelengyéjük részét képezhette a helyi asztalosnál rendelésre készült bútor.