Pincehely plébánosa három helyen tart misét

– Pappá 1968-ban szentelte Cserháti József pécsi püspök. Első szolgálati helye a Baranya megyei Görcsöny volt, aztán Ozorára, onnan megint Baranyába, Sásdra illetve Berkesdre került. Ezeken a településeken segédlelkészi feladatokat látott el. Önálló plébánosként először Pálfán szolgált 1976-tól, 11 éven keresztül. Aztán Gyönkre, onnan, 2000-ben Tevelre helyezték, majd 2010-ben Pincehelyre. A paphiány miatt újra hozzá tartozik egykori egyházközsége, Gyönk, továbbá Belecska, Keszőhidegkút, Miszla, Udvari és Varsád. Segítsége csak most, nyáron van, Kovács József diakónus személyében, aki egyébként az Esztergomi Hittudományi Főiskolán tanul. Ahogy a fentiekből is látszik, egyre kevesebb a pap, egyre kevesebb a hívő. Meg lehet-e, meg kell-e állítani ezt a folyamatot, vagy Istenre kell bízni a dolgot?

– A jóisten gondoskodik mindenről és mindenkiről. Szerencsére mi nem kaptunk olyan statisztikai feladatot, hogy ennyit és ennyit kell teljesítenünk. A pap dolga az evangélium hirdetése, s azok megerősítése, akik elfogadják, akik bizalommal fogadják a hitet. Erőltetni nincs értelme. A létszám változó, mint az ár-apály jelenség, hol emelkedik, hol visszaesik, de egyáltalán nem biztos, hogy a nagyobb létszám mögött nagyobb lelkiség van. Kis közösségekben is lehet erős a hit – mondja Simon János.

– Osztja azt a nézetet, hogy a fejlett világban, az anyagi gyarapodás együtt jár a hittől való eltávolodással?

– A meggazdagodás következménye elég lehangoló: az ember elveszíti a szabadságát, a javainak a foglyává válik. Komisz dolog a sikeréhség. Az illető a kiszolgálója lesz annak, aminek elvileg a tulajdonosa. A pénzben, a reklámokban hisz. Sajnos ez tagadhatatlan.

– Egy lelkipásztorban nincs siker iránti vágy?

– Hogyne lenne, de nem szabad engedni neki. Szent Pál szavai szerint: Isten ereje a mi gyengeségeinken keresztül nyilvánul meg leginkább. Ne mi akarjunk sikeresek lenni! A lehetőségeket persze használjuk fel, amikor szólhatunk az emberekhez, de Jézus Krisztust képviseljük, ne önmagunkat! A kísértés persze megvan az öndicséretre, hogy jaj de okos, jaj de ügyes vagyok, ha valami jól összejött. De úgy helyes, ha a szemem előtt az lebeg: eszköz vagyok, elfogadom Isten akaratát. Nem én kerestem ezt a feladatot, hanem rám bízták, s helyt kell állnom. Ez a szemlélet tesz szabaddá. Nem leszek a valós vagy vélt sikerek és kudarcok hőse vagy elszenvedője. Papként számomra azoknak az embereknek a lelke a fontos, akikhez küldtek. Minden más csak részletkérdés.

– Az aranymise mennyiben más, mint a többi? Hogyan kell rá készülni?

– Nincs olyan írott szabály, hogy „Az aranymisés jogai és kötelességei”, mint ahogy a magyar törvénytárban sem találunk olyan kitételt, hogy „köszönni kötelező”. A szokásokra hagyatkozunk. Az ember ilyenkor jubileumi szentképet készíttet, jelmondatot választ, meghívót küld a paptársainak, a híveknek, s egy éven belül több helyen tarthat aranymisét. Az elsőt az aktuális szolgálati helyén, a többit ott, ahová emlékek kötik, illetve ahová hívják.