A művész kezét az érzelem irányítja alkotás közben

Péger József volt földmérő – ez a tanult mestersége –, aztán borász, stoppos ország- és Európa-szerte, dolgozott hivatalban, az erőműben, ahol gyorsan kinevezte magát üzemi könyvterjesztőnek, ahogy mondta vitte a kultúrát a dolgozó népnek, üzemeltette a Lila akác lokált, sőt ezen időszak alatt futballcsapat tulajdonos is volt annak ellenére, hogy nem egy kimondott sportrajongó – így mutatta be Gyulai István a Paksi Képtár Hangár csarnokában nyílt életmű kiállítás megnyitóján Péger Józsefet. A történethez az is hozzátartozik, hogy később otthonában kialakította a Péger Galériát, ahol gyakorta zajlottak kulturális esték. Kiállítások, irodalmi és zenés alkalmak váltották egymást, művészemberek adtak itt egymásnak randevút.

– Úgy emlékszem, 14 éves lehettem, amikor egy rajzzal díjat nyertem egy megyei versenyen, itt indult a pályafutásom, de utána hosszabb ideig nem foglalkoztam a képekkel – idézte fel a kezdeteket maga az alkotó. Szunnyadó tehetsége 1997-ben került felszínre, felhagyott a vendéglátással és elkezdett alkotótáborokba járni. – Jó korszak volt, itt sok emberrel megismerkedtem, sokat tapasztaltam, mindig más-más stílusban alkottam, hisz mindenütt más volt a környezet és sosem ugyanaz a hangulat. Kipróbáltam a képzőművészetnek szinte minden ágát és gyakorlatilag minden technikát – mesélt erről az időszakról. Máig is, ha úgy érzi, váltani kell, kipróbál mást. Örökmozgó, belső kényszer nála az alkotás. – Nem a világot akarom megváltani, mindent saját magamnak csinálok, saját magam örömére. Ha valakinek tetszik, az plusz hozzáadott érték, ami nagyon jólesik – fogalmazott.

A most megnyílt tárlat hűen tükrözi az elmondottakat, megszámlálhatatlan kép és installáció sorakozik a hatalmas kiállítótérben. A rendezőelv, ahogy mondja, az életének szakaszai, a stílusok, a formák, a technikák. Vannak fotók, montázsok, akvarellképek, olajképek, gesztus, geometriák, pasztellképek, a régi várost idéző tusrajzok, zenére festett akvarellek – próbálja összegezni. – Foglalkoztam kiállítás rendezéssel is, nagy élvezettel csináltam – veti közbe. A kérdésre, hogy manapság mi inspirálja, azt mondja, semmi. A kiállítás megrendezése nagyon sok energiát emésztett fel. – Most egy kis pihenés következik – fogalmaz jelentőségteljesen. Aztán hozzáteszi: legalább egy vagy két nap.

Arra magyarázat nincs, hogy miért ilyen termékeny alkotó. – Ráértem, nem volt más dolgom. A sztereotip szöveget nem szeretem, beszéljenek inkább a képek – fejtegette hozzátéve, hogy a kezét az érzelem vezeti, a legfontosabb pedig mindig az alkotásba foglalt gondolatiság.

Gyulai István a művész alkotásait ajánlva azt mondta, személyes kedvencei az installációk, a Bőröndben az életem és a Köcsögszállás – avagy a köcsögök a mennybe mennek című munkák, mert szereti bennük az iróniát, az egyszerű dolgok másképp értelmezését. Ez utóbbi munka Hollandiát is megjárta. Egy hengerekből összeálló építmény az élő paradicsommal az In memoriam Paksi Konzervgyár címet viseli. Péger József művészi fantáziája szárnyalásának eredményei egy hónapon át láthatóak a Paksi Képtár Hangárjában.