Van, aki ha lehet, tovább dolgozna

Ahogy egy név nélkül beszélő tolnai asszony állítja: számtalan lehetősége van annak a nyugdíjasnak, aki tenni akar, és nem az unalomba belefulladni. A környezetében élők rengeteg időt, energiát fordítanak családjukra, az unokákra. Mielőtt nyugdíjba ment volna, ő is azt gondolta, a kedvteléseinek él majd, ehelyett most többet dolgozik, mint nyugdíjba vonulása előtt. Igaz, ezért pénzt nem kap.

A magyaroknak alig több mint harmada vonulna teljesen vissza a nyugdíjkorhatár elérése után, ám a lehetőségek jóval szűkösebbek az elképzelésekhez képest: a megromlott egészségi állapot és a munkanélküliség gyakran meggátolja az időskori aktivitást. Az is tény, hogy keveseknek adatik meg a fokozatos visszavonulás lehetősége – derül ki az Aegon 2017-es Nyugdíjfelkészültségi Kutatásából. Ebből a szempontból szerencséje volt annak az olvasónknak, aki levezetésképpen, már nyugdíjasként három évet húzott rá az aktív időszakra. – Akkor viszont már tényleg elég volt. Most pedig már nagyon nehezemre esne újrakezdeni, hiszen a jogszabályok is folyamatosan változnak, ezek ismerete pedig elengedhetetlen volt a munkámhoz. És én sem vagyok már a régi – mondja.

A hölgy egyébként közgazdász, egy másik megkérdezett pedig pedagógus, és nemrégiben vált meg a katedrától. – Ciki vagy sem, de elég volt. Szerencsére vannak unokáim, így a gyerektársaságot nem kell nélkülöznöm, az adminisztráció viszont nem hiányzik – állítja. Mindketten egészségesek – néhány apróságtól eltekintve –, így szerencsésnek mondhatják magukat.

Így van ezzel Éva is, aki, mint mondja, jó karban lévő hetvenesként Svájcban dolgozik. – Mivel korábban is a szociális szférában dolgoztam, nem okoz nehézséget, hogy idős embereket ápoljak. Megbecsülnek, ráadásul jó pénzt kapok, így támogatni tudom a családomat. Nem maradok kint örökre, és nem meghalni jövök haza. Még egy-két év, amíg egyenesbe jövünk, akkor aztán visszaköltözöm.

Az, hogy a nyugdíj melletti munka lehetősége foglalkoztatja a lakosságot, egyáltalán nem véletlen: az Aegon felmérése szerint a magyarok 74 százaléka úgy látja, hogy a jövő nyugdíjasai a mostaninál szűkösebben fognak élni és csak 15 százalékuk számít kényelmes nyugdíjasévekre. Az összes, felmérésben részt vevő ország átlagát nézve „csak” 50 százalékos a pesszimisták, viszont a magyarnál jóval magasabb, 25 százalékos a biztonságos öregkorban bízók aránya. A magyarok nyugdíjaskori jövedelmük 55 százalékát az államtól, 30 százalékát saját megtakarításaikból, 15 százalékát pedig munkáltatójuk segítségével remélik előteremteni.

A világ más országaiban az időskori anyagi biztonság megteremtésében jóval hangsúlyosabb a munkaadók szerepe és jóval kisebb az államé. A felmérés összes országának eredményét átlagolva az látszik, hogy a nyugdíjaskori jövedelemnek csak 46 százaléka jöhet az államtól, 24 százaléka a munkáltatóktól. Hogy pontosan mihez kezd majd magával idős korában, arról a magyar munkavállalók 47 százalékának van elképzelése, 42 százalék viszont azt vallotta, hogy fogalma sincs, hogyan boldogul majd nyugdíjasként.

Dolgoznának, ha bírnák erővel

A felmérés eredménye szerint a magyar munkavállalóknak csak bő egyharmada (35 százaléka) akarja a hivatalos nyugdíjkorhatár betöltésekor azonnal abbahagyni a munkát. Valamivel kevesebben (31 százalék) vannak, akik más formában, például részmunkaidőben vagy megbízási szerződéssel szeretnének továbbra is dolgozni, de csak addig, amíg végleg nyugdíjba nem mennek. A munka mellett más tényezők is szűkíthetik a lehetőségeket: a felmérés szerint a magyar nyugdíjasok 33 százaléka a tervezettnél hamarabb volt kénytelen nyugdíjba menni, vagy a megromlott egészségi állapot, vagy munkanélküliség miatt. A magyarok átlagosan 65 évesen szeretnének nyugdíjba menni, és még 15 évet terveznek nyugdíjasként élni: ez összhangban áll a szabályozás 2010-es változásával, amely szerint a nyugdíjkorhatárt 2022-ig lépcsőzetesen megemelik 65 évre a korábbi 62,5-ről.