Útba esett Maribor, finom volt a helyi bor

Az ötven utas bebarangolta a délnyugati szomszédságot: túl nagy távolságok nincsenek errefelé, hiszen a húszezer négyzetkilométernyi Szlovénia kisebb, mint Magyarország egynegyede. Viszont a jó sors ha nagy területtel nem is, különleges látnivalókkal azért ellátta ezt az országot. [caption id="" align="alignleft" width="650"] A Vintgar-szurdokot Szlovénia legnépszerűbb természeti látványosságai között tartják számon, 1600 méter hosszan folyik rajta keresztül a szeszélyes Radovna patak
[/caption]

– Erről nem sokkal a határátlépés után már­is meggyőződhettünk – kezdte élménybeszámolóját Takács Ferencné, az egyesület pénztárosa. – Első állomásunk Ptuj volt. Ez a Dráva-parti kistelepülés olyan várral rendelkezik, melynek alapjai a 9–10. században épültek meg. A több mint ezeréves építményből napjainkra is megmaradt a torony. A csapat legközelebb Maribor városában állt meg. Itt ugyan nincs ezeréves épület, ám félezer éves akad. Az utazók megnézték azt a kastélyt is, amit Mátyás királyunk nagy ellenlábasa, II. Frigyes császár építtetett 1478–1483. között, eredetileg erődként. A célnak megfelelt, mert míg Mátyás Ptujt (Pettau) elfoglalta, addig Maribort (Marburg) nem tudta bevenni. S ha nem is félezer éves, de legalább négyszáz esztendős az a szőlőtőke, mely ugyancsak egyik nevezetessége a városnak. Hihetetlennek tűnik, de ez a tőke ma is terem. [caption id="" align="alignleft" width="650"] Ma is terem a maribori szőlőtőke. Középen Takács Ferencné (Beküldött képek)
[/caption]

A ljubljanai várba betérve szemükbe ötlött egy domborműves emléktábla, melyen magyar és szlovén nyelvű véset adja tudtul: „Gróf Batthyány Lajos, Magyarország első felelős független kormánya miniszterelnökének emlékére, akit 1849. május 5-től július 23-ig itt, a ljubljanai fellegvárban tartottak fogva a császáriak.”

Ehhez legfeljebb csak egyetlen apró megjegyzést tehetünk: a város hivatalos neve 1918-ig, miután Ausztriához tartozott, Laibach volt. – Nem hagytuk ki az itteni borkóstolást – folytatta Takács Ferencné. – A helyi bor fehér, muskotályos, tehát édes, teljesen más, mint a jellegzetes szekszárdi, de azért finom. Este a szlovén tengerpart két ékszerdoboza, azaz Piran és Portorož között táboroztak le a szekszárdiak.

– Egy jól felszerelt szálloda várt bennünket, néhányan az Adriai-tengerre néző szobát kaptak, mások udvarra nézőt, de ez egyikünket sem zavart. Hiszen másnap mindannyian mentünk a partra, a fürdőhelyre. A bátrabbak, akiket nem zavart a huszonegy fokos vízhőmérséklet, megmártóztak a habokban.

A fázósabbak is megismerkedtek ezzel az élménnyel, de már a szállodához kapcsolt épületrészben, ahol harminc fokra fűtött tengervíz állt a vendégek rendelkezésére.

A makulátlan tisztaságú Piran és Portorož olaszos, velencei stílusával nyűgözte le az utazókat. A hatás nem a véletlen műve, ezeket a városokat évszázadokon át uralta az Adria királynője.

Az egyesület tagjai tengerparti bázisukról keresték fel a vadregényes Vintgar-szurdokot, mely egy darabka Plitvice, szlovén földre plántálva. Százötven méter, meredek magas sziklák között, illetve alatt kanyarog a szeszélyes Radovna patak, mely medencéket, zúgókat és vízeséseket vájt a szurdokba. Másfél kilométer hosszú, fából ácsolt tanösvényen lehet bejárni a különleges, zöldellő, vízpárás területet. A csapat eljutott a Bledi-tó azon kicsiny szigetére is, melyen egy templom kívánságharangja a fő attrakció.

– Aki a harang kötelét meghúzza és közben kíván valamit, annak teljesül az óhaja – mondta Takács Ferencné. – Elég nehéz volt meghúzni a kötelet, de azért – ha már egyszer eljutottam ide – megtettem egy kívánság közepette.

Mintegy kétszáz éve látogatható. A turistákat úgy két kilométeren át kisvasút szállítja befelé.

Azután másfél kilométeres séta keretében ismerkedhetnek az érdeklődők a föld alatti, színpompás világgal. – Már jó előre elhangzott a kérés, hogy kabátot, cipőt vigyünk magunkkal – ismertette a javallott belépési rendet Takács Ferencné. – Úgy tíz fok lehetett a cseppkőbarlangban, ott, ahol mi voltunk. Nem fáztunk, de azért igencsak érezhető volt a változás a külső hőmérséklethez képest. A tengerparton ugyanis közel harminc fokban sétálgattunk, avagy pihentünk...

A ljubljanai várba betérve szemükbe ötlött egy domborműves emléktábla, melyen magyar és szlovén nyelvű véset adja tudtul: „Gróf Batthyány Lajos, Magyarország első felelős független kormánya miniszterelnökének emlékére, akit 1849. május 5-től július 23-ig itt, a ljubljanai fellegvárban tartottak fogva a császáriak.”

Ehhez legfeljebb csak egyetlen apró megjegyzést tehetünk: a város hivatalos neve 1918-ig, miután Ausztriához tartozott, Laibach volt. Csillogó cseppkövek csábításában Szlovénia világhírű, kihagyhatatlan látványossága a postojnai cseppkőbarlang.

Mintegy kétszáz éve látogatható. A turistákat úgy két kilométeren át kisvasút szállítja befelé.

Azután másfél kilométeres séta keretében ismerkedhetnek az érdeklődők a föld alatti, színpompás világgal. – Már jó előre elhangzott a kérés, hogy kabátot, cipőt vigyünk magunkkal – ismertette a javallott belépési rendet Takács Ferencné. – Úgy tíz fok lehetett a cseppkőbarlangban, ott, ahol mi voltunk. Nem fáztunk, de azért igencsak érezhető volt a változás a külső hőmérséklethez képest. A tengerparton ugyanis közel harminc fokban sétálgattunk, avagy pihentünk... A Vintgar-szurdokot Szlovénia legnépszerűbb természeti látványosságai között tartják számon, 1600 méter hosszan folyik rajta keresztül a szeszélyes Radovna patak Ma is terem a maribori szőlőtőke. Középen Takács Ferencné (Beküldött képek) -->