Most egyedi, erdélyi köteteket ment a szekszárdi könyvalkotó

Nem tülekedni az amúgy is szűk piacon, nem aláígérgetni a hasonló profilú vállalkozóknak, hanem a saját utunkon járni, új ötleteket megvalósítva biztosítani a megélhetést. Ennek szellemében él és dolgozik a szekszárdi könyvalkotó, Schöck Gyula. Pályája elején fényképész volt, aztán, mikor létrejöttek az első komolyabb fotós vállalkozások – Jantner, Krasznai – a megyeszékhelyen, nem állt be a sorba, továbbaprózni a piacot, hanem elkezdett reklámfotóval, kiadványszerkesztéssel, nyomdai előkészítéssel foglalkozni. S mikor e téren is szaporodott a konkurencia, akkor a legigényesebb munkák, a faximile, illetve hasonmás kiadványok felé fordult.

Így kezdődik egy kilenc évvel ezelőtti, róla szóló tudósítás: „A megyéspüspök, Mayer Mihály kíséretében a pápánál járt Schöck Gyula, aki most adta ki a XV. századi pécsi misekönyv hasonmását, melynek teljes latin címe: Missale secundum morem Alme Ecclesie Quinqueecclesiensis.A bőrkötéses, veretekkel ellátott, lapélein aranyozott, míves kötetből ötszáz számozott példány készült.

A legelsőt XVI. Benedek pápa kapta.”

Azóta más a megyés püspök, más a pápa, de Schöck Gyula nem változott, csak az éveinek a száma: kereken hatvan lett az idén.

– Nincs most Szekszárdon olyan komoly könyvkiadó, amelyik az általam kínált minőségi munkát igényelné –mondta a könyvalkotó. – Amikor a Babits Kiadó megjelentette Révai nagy lexikonának hasonmás példányait, el voltam látva feladattal. Évi két kötet jött ki, ami kétezer oldal nyomdai előkészítését jelentette. Nagy formátumú, ötletgazdag ember volt dr. Károly István. Felépítette a kiadót, ami a halála után leépült, aztán meg is szűnt. Kevesen tudják, hogy a lexikonsorozatot már a rendszerváltás előtt elkezdte, de betiltották, mert jó néhány cikkelye nem passzolt a szocialista ideológiához.

Egy idő után elfogytak Schöck Gyula helyi lehetőségei. Az utolsó jelentősebb Tolna megyei kötete 2010-ben jelent meg a Völgységi Múzeum kiadásában, a bonyhádi képeslapokról.

– Aztán továbbléptem Pestre, aztán még tovább, Erdélybe – vázolta eddig megtett szakmai útját. – Ennek a velejárója, hogy apró munkákat nem vállalhatok el, mert egy pesti út tízezer forint. Márpedig, ha itthonról dolgozom is, a megrendelővel való egy-két személyes találkozás szükséges, az unikális könyvet, aminek a hasonmását kérik, ott kell végigfotóznom, azt elhozni nem lehet, és a nyomdában is szeretek ott lenni a sokszorosítás kezdetekor. Dolgoztam annak idején egy évet a Szekszárdi Nyomdában korrektorként, aminek most nagy hasznát veszem. Addig nem engedem indítani a gépet, amíg a próbanyomatok színe nem tökéletes.

A pécsi püspökséggel régi kapcsolata van Schöck Gyulának. Kollégájával, Szentgyörgyvári Tamással 1994-ben mindent végigfotóztak a székesegyházban: szobrokat, képeket, falfestményeket, miseruhákat, kincstári ereklyéket. A mostani felújításkor az akkor készült diákra támaszkodva dolgoztak a restaurátorok.

Aztán jöttek más megbízatások a püspökségtől, köztük a már említett Missale fotózása, digitalizálása és faximile kötetté varázslása. A forgalmazás részint külföldi partnereken, részint a Kossuth Kiadón keresztül történik; nekik van kapcsolatuk a nagy értékű könyvek gyűjtőivel.

S a nagy értékű könyvek sorában már van jó néhány olyan Schöck-kötet is, amely Erdélyben született. A „ne kelljen tülekedni” szellemében ugyanis Csíksomlyóig jutott a szekszárdi vállalkozó.

– Jó kapcsolatba kerültem a csíksomlyói ferencesekkel – mesélte. – A szerzetesrend tulajdonát képező patinás könyveket két helyen őrzik: a csíksomlyói könyvtárban és a csíkszeredai múzeum könyvtárában. Találhatók közöttük olyanok is, amelyekből az az egy példány van a világon. Beszéltem velük a könyvmentés általam gondolt módjáról. Azt mondták: nagyszerű, de nekik nincs erre pénzük. Szerencsére sikerült pályázati támogatást nyernem a Nemzeti Kulturális Alaptól. Így készült el közel harminc kötet hű másolata, az egészen kicsi pálos regulától a fél íróasztalnyi méretű énekes könyvekig, graduálékig. Ezekből nem könyvmásolatok, hanem igényes, internetes verziók születtek. Fenn vannak a világhálón, bárki megnézheti őket.

Miután ennek híre ment, felhívta a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatója, Laczkó György, és azt mondta neki, hogy most 425 éves az iskolájuk, ebből az alkalomból szeretnék elkészíttetni két régi kiadványuk faximile változatát.

A Nyújtódi-kódex és az Album Gymnasii volt a két kötet, mely a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával el is készült. A kis kapcsos kódex 1526 és 1528 között íródott, a gimnáziumi album pedig 1689-től 1829-ig tartalmazza a tanulók és a tanárok teljes névsorát.

A két kiadványt november 10-én mutatták be a székelyudvarhelyi Vármegyeháza dísztermében. Nagy siker volt, nagyon dicsérték, ami nagyon jólesett Schöck Gyulának.

Nekiindult az ismeretlennek, és ismertté vált

Mi a különbség a faximile és a hasonmás kiadvány között? Schöck Gyula ezt így definiálja: a faximile a „pont olyan”, a hasonmás pedig az „olyan, mintha”. Azt tartja: napjainkban kizárólag unikális könyvekkel érdemes foglalkozni. Olyanokkal, amelyekből egy van a világon, és még senki nem bolygatta őket. Amelyeket már egy párizsi vagy New York-i könyvtár, múzeum vagy levéltár digitalizált, azzal az internet korában fölösleges újra vesződni. Az már megvan, és vagy szabadon, vagy jogosultsággal elérhető. A régi kötetek többsége egyházi kiadvány, aztán eljött az irodalmi művek és a szakmai könyvek kiadásának kora.

A szekszárdi könyvalkotónak az Orvostörténeti Múzeummal is van kapcsolata. Megbízásukra készítette el egy 1860-as, német nyelvű, gazdagon illusztrált sebészeti szakkönyv faximiléjét.

Sok lemondás, sok nehéz döntés és sok harc árán születik a siker. Schöck Gyula már elmúlt harmincéves, amikor Magyarországra – a rendszerváltás után – megérkezett a számítástechnika. Egy komoly gép egy lakás árába került. De nekiindult az ismeretlennek, és ismertté vált.