2022.04.15. 07:00
Egy katona, aki jobbá szeretne válni az egyház szolgálatában
A bonyhádi származású tábori lelkész, Markovics Milán Mór osztotta meg lapunkkal gondolatait életéről és a jelenlegi háborús helyzetről.
Markovics Milán Mór tábori lelkész egy megemlékezésen 2021-ben (Fotó: Makovics Kornél)
Markovics Milán Mór, olyan hivatást választott, amelyhez valódi elhivatottság kell, hiszen tábori lelkészként, nemcsak az egyházat, de a hazát is szolgálja. Elmondása szerint, ha valaki nem tipikus katonai feladatot szeretne ellátni, például nem lövész vagy harckocsizó szeretne lenni, hanem inkább polgári szakirányát szeretné a honvédség kötelékében hasznosítani, akkor először az iskoláját kell teljesítenie, például jogásszá vagy orvossá kell válnia.
Tábori lelkész úgy lesz valakiből, ha először az egyház teljes jogú papja lesz. Ezután egy külön katonai kiképzést kell teljesíteni, ez általában három hónap, és ez idő alatt megtanulják és fejlesztik azokat a fontos alapkészségeket, illetve megtanulják azokat az ismereteket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy katonák lehessenek.
– Nekem is végig kellett csinálnom az alapkiképzést, a fizikai felmérőket, át kellett esnem pszichológiai és orvosi vizsgálatokon, amin minden más katonának is – mondta el a lelkész. – A mai világ szenved attól, hogy az ember a saját szomszédját sem ismeri, hiányzik az összetartó erő, egymás felemelése. Valamint azon irányt mutató bölcsek, akik amolyan apai figuraként ott lennének velünk, amikor szükségünk van rájuk. Azt hiszem az egyházban megfogott az, hogy bárhol is jártam, ott volt egy templom. Mindenütt úgy érezhettem, milyen jó dolog lehet idetartozni, hiszen bárhol járunk a világban, mindenhol akadnak olyanok, mint mi.
Markovics Milán Mór arról is beszélt, a háborúra elsősorban saját szolgálatuk eszközeivel reagálnak. Ferenc pápa felhívására a tábori püspökkel együtt részt vettek Oroszország és Ukrajna felajánlásában, lényegében Isten irgalmát kérték azért, hogy végre eljöjjön a béke. A katonát arra képzik, hogy ha egyszer kell, akkor megállítsa az erőszakot, és ha kell, erőszakot alkalmazva érje el azt a célt, amire egy nagyobb közösség hatalmazta fel. A tábori lelkészt arra képezték, hogy oda menjen, ahol a katonák vannak. Elsősorban lelkipásztori feladatokat látnak el, de azzal, hogy ismeri a katonák életét, számos téren velük együtt van a felkészítéseken, menetgyakorlaton, külszolgálaton, ezért nemcsak a papot látják bene, hanem a bajtársat is.
Másfelől az Eötvös József Kutatócentrum Vallás és Társadalom Kutatóintézetében kutatófeladatokat is végez, ahol az aktuális fegyveres konfliktusokkal is foglalkoznak, és ezzel kapcsolatban előadásokat szokott tartani. Ez nagyon sok feladatot ad, de hozzájárul ahhoz, hogy a szakemberek tisztábban lássanak azzal kapcsolatban, ami most zajlik a szomszéd országban. A lelkész elmesélte, előfordult már, hogy katonai táborukra lőttek, illetve az is, hogy merényletet terveztek a katonáik ellen.
– A részletekről nem beszélhetek, de mindig találkoztam olyan katonákkal, akik mellett azt érzi az ember, mint amikor egy jó nevű és gyakorlott orvossal találkozik. Tudtam, ha mellettük vagyok, akkor sem biztos semmi, de amit lehet, ők meg fognak tenni. Engem pedig egy nagyon jó lövész megtanított úgy lőni, hogy ha éles helyzetben szeretném használni a fegyvert, azzal akár életet nem kioltva tudom megállítani a támadót. Nekem ez sokat számít, és még egyetlen olyan katonával sem találkoztam, aki azért választotta volna ezt a hivatást, mert bárki életét el akarta volna venni – mondta.
Magánéletével kapcsolatban megtudtuk, hogy sajnos keveset lehet Bonyhádon. A gyerekkori barátait is sokszor néhány év múltán látja csak.
– Azért így is igyekszem rendszeresen hazajárni, vagy ha a szolgálat Dél-Dunántúlra hív, akkor tervezek bele egy bonyhádi kanyart is. Bátyám és én már elkerültünk a városból, de az egyik ügyész unokatestvéremmel és a család több tagjával máig vezetünk egy katonai hagyományőrző, kulturális egyesületet és egy harcművészeti sportklubot is a városban. Nyugodtan mondhatom, hogy a családunk nagyon sokat kapott a várostól.
– A túl sok oktatási reform állandóan nehéz helyzet elé állított. A korosztályom élte át, hogy megszűnt az orosz nyelvtanulás, nehezen álltunk át más nyelvekre. Nálam indult el a bolognai rendszer, illetve találták ki, hogy ne felvételi, hanem érettségi alapján lehessen bekerülni az egyetemekre. Mindig döcögős volt ezen az úton haladni, de ez csak erősítette bennem, hogy „csak azért is” megmutatom, hogy számomra fontos a szellemi világ és tanult ember szeretnék lenni. Nem öncélúan, hanem azért, hogy önállóan megtaláljak összefüggéseket a világban, és hogy kevésbé lehessen megvezetni. Teológus-, lelkigondozó-, kánonjogász-végzettséget szereztem, de közben jártam az orvosira is, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktori iskolájában végzős doktorandusz vagyok – mondta Markovics Milán Mór.