Összefogást javasolna a megyei egyesület elnöke

– Igazán hatékonyan úgy tudnánk dolgozni és akkor lenne eredményesebb a munkánk, ha az önkéntesek egy-egy részterületet bevállalnának, amit rendszeresen és folyamatosan vinnének. Sajnos ilyen nálunk nincsen – mondta el lapunknak dr. Garay Zoltánné. Az egyesület elnöke hozzátette: megnövekedtek az adminisztrációs terhek, és mivel nincs önkéntesük, ketten-hárman próbálják vinni a szervezet munkáját.

– Nagyon nagy szükség lenne legalább négy órában egy állandó adminisztrátorra. Ellátjuk ugyan az adminisztratív feladatokat, de ezzel elvesszük az időt, amit a fejlesztésére, foglalkoztatására, szabadidős tevékenységekre tudnánk fordítani. Az értelmi sérültekkel több civil szervezet is foglalkozik, hiszen vannak halmozottan sérült emberek. Azt kérjük: fogjanak össze velünk, és próbáljunk egységes elvek alapján különböző oldalról közelíteni a témához, hogy azt a sérültet úgy próbáljuk fejleszteni, hogy neki ebből eredménye legyen, és sikeresebben tudja élni az életét. Ne pedig ilyen mozaikszerűen: én is, te is, ő is, mert ez sajnos nem szül jót – mondta.

Az egyesület nyilvántartott taglétszáma négyszáztizenkettő. Két ügyfélfogadási napjuk van. Nagy segítség lenne számunkra egy olyan működési hely, ahol hosszabb időre megtelepedhetnének. Jelenleg központi helyen vannak, Szekszárdon a Béla tér 6. szám alatt, az udvaron is tudnak foglalkozásokat tartani, könnyen megtalálhatóak városi ügyek intézése, bevásárlás közben. Azonban bizonytalanságban vannak, hiszen nem tudni, hogy mikor kell onnan költözniük, de egyenlőre még ott vannak, és bíznak benne, lehetőség adódik arra, hogy maradhassanak. Az is fontos lenne a számukra, hogy az irodájuknak biztos helye legyen a munkavégzéséhez.

Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az Értelmi Fejlődésükben Akadályozottak Tolna Megyei Közhasznú Egyesülete tájékoztatása szerint a sérült rétegek közül az értelmi sérültek vannak a leghátrányosabb helyzetben. Nekik a legkevesebb a munkalehetőségük, ezen alapulva pedig a megfelelő járandóság, amit kaphatnak. Nagyon sokan élnek közülük még nagy létszámú intézményekben, és reménykednek abban, hogy a támogatott lakhatásuk megvalósul. A mai napig azonban ez még nagyon nehéz dió.

A helyzetük tehát nem fényes: több munkahely kellene, több lakhatási megoldás, és sokkal de sokkal több segítség olyan téren is. A legfontosabb az emberhez méltó élet biztosítása a számukra, a mentális, lelki, szociális gondoskodás és a társadalmi befogadás erősítése – mert itt is még sok teendő akad.