Újmisés áldásban részesültek a sióagárdi hívek

Barsi Balázs ferences szerzetes Szécsényben szolgál. Ott készítik fel a rendbe újonnan belépőket, a novíciusokat. Az idős lelkipásztor korábban volt a magyarországi ferencesek tartományfőnöke (provinciálisa), és noviciusmester is. Ma már nem vállal tisztségeket, de szívesen segíti a fiatalok jó pappá válását. Radványi Anasztáz is köszönetet mondott neki ezért a sióagárdi istentiszteleten.

A szertartás elején, a helyi egyházközség nevében Kajsza Béla köszöntötte a két szerzetest. Az evangélium utáni szentbeszédben Balázs atya arra mutatott rá, hogy az Istentől elszakadt emberiség dicsőséges és félelmetes kisisteneket, bálványokat gyárt. A pénzt, a rangot, a sikert imádja és a haláltól retteg.

Ugyanakkor van az emberi lélek mélyén egy üresség, egy hiány, amit csak Isten tölthet be. Más nem pótolhatja. Hogy ettől a nyomasztó ürességtől megszabaduljunk, hogy felszabaduljunk, ahhoz – papoknak és hívőknek egyaránt – bálványtalanítani kell a szívünket. Tiszta szívűekké, ártatlanokká kell válnunk ahhoz, hogy ne történhessen meg a létezés értelmétől, Istentől való eltávolodásunk.

Ehhez hathatós eszköz az ima, ám kevesen tudnak jól imádkozni. Nem csupán a vallásos szövegeket kell mondogatni! Valós istenkapcsolatra van szükség, mely akkor is működik, amikor már a szavak elfogynak. Sokszor a szavak után beálló csend az igazi ima. A mise végén Anasztáz atya újmisés áldásban részesítette idős paptársát – „Hálából az útért, melyen együtt járunk…” – és a jelen lévő híveket.