Gyászol az asztalitenisz társadalom: váratlanul elhunyt Németh Zoltán

Talán két hete sincs még, hogy összefutottunk az egyik szekszárdi nagyáruházban. Mosolyogva mesélte, hogy milyen jó egészségnek örvend, hogy hetven éves lesz nemsokára, s hogy eszébe sincs letenni az ütőt. Akkor nem gondoltam – persze ki gondol ilyenre –, hogy utoljára beszélünk...

Amikor még első lépéseimet tettem meg újságíróként a Tolnai Népújságnál – ami nem mostanában volt! – ő éppen a Fastron AC Tolna edzőjeként dolgozott. Több tucatnyi szomszédvári rangadón tapasztalhattam meg, hogy mennyire szereti a sportágát, hogy él-hal az asztaliteniszért. Még most is a fülembe csengenek a szavai, még most is hallom, ahogy mondja, hogy hozzak magammal ebédet mert egyhamar nem jutunk haza. Órákig tartott akkoriban egy Tolna–Szekszárd bajnoki, igaz anno nem tizenegyig, hanem huszonegyig tartottak a játszmák, s mire valamelyik fél megtörte a másikat, már délután hármat ütött az óra. Ha megtörte egyáltalán, mert sokszor 9:9-nél ért véget a csata. 

Németh Zoltánt nem lehetett nem szeretni. Mindig volt az emberhez egy-két jó szava, olyan kedvesen tudott dorgálni, ha valamiről lecsúsztunk, vagy elfelejtettük megírni, hogy az ember nem tudott ezért sem haragudni rá. És a viccei – azok fenomenálisak voltak. A Tolna Megyei Szabadidős SE elnökeként távozott – éppen Kristóf fia pécsi lakásából tartott volna haza, amikor a lépcsőházban rosszul lett, s már nem tudtak segíteni rajta. 

A vármegyei asztalitenisz szövetség elnöke, Vermes György megdöbbent az egykori rivális halálhírén. Mint mondta, annak idején, amikor tizenévesek voltak, rengeteg versenyen találkoztak ellenfélként, s sok-sok felejthetetlen meccset játszottak. „Jómagam a kaposváriak, Zoli pedig a pécsiek színeiben sportolt, mindig kiélezett találkozókat vívtunk egymással. Nagyon jó szakember és nagyon jó ember volt, aki a távozásával hatalmas űrt hagyott maga után” – fogalmazott megtörten az elnök. 

Németh István, a TMSZSE alapítója elcsukló hangon szólt bele a telefonba. „Annyira jó volt a kapcsolatunk, olyanok voltunk, mintha testvérek lettünk volna. Mindent meg tudtunk beszélni, mindenben meg tudtunk egyezni. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez történt” – mondta. Sokszor álltak egymás mellett párosban szenior versenyeken – még négy-öt éve is, az ellenfelek nem hittek a szemüknek, hogy a „két öreg” ilyen jól játszik. A TMSZSE-t Németh István alapította 1987-ben, s huszonhét éven keresztül elnökölte az egyesületet. Tőle vette át a posztot Németh Zoltán – tíz év adatott meg neki. 

A feleség, dr. Schaffler Zsuzsanna azt mondta, semmi előzménye nem volt annak, hogy a férje ilyen hirtelen itt hagyja őket. Még a halála előtti napon is játszott a városi bajnokságban, s boldogan mesélte este otthon, hogy milyen jól ment neki a játék. Versenyekre készült, softokat vásárolt... 

Most már nem fogja használni őket, többé nem nyitja rá az ajtót a társakra a sportcsarnokban – a vármegyei asztaliteniszsport szegényebb lesz nélküle. 

Németh Zoltánt a tolnai temetőben búcsúztatják, október 27-én, pénteken 13 órakor.