Összefogást sürget az Alisba Borrend nagymestere a borvidéken

[caption id="" align="alignleft" width="333"] Módos Ernő félti a történelmi borvidéket
[/caption]Ha néhány éven belül nem szövetkeznek a szekszárdi szőlősgazdák, nagy veszélybe kerül a borvidék. S mivel az ismert és elismert 60 éves okleveles borászmérnök, Módos Ernő mondja ezt, komolyan kell venni.

– Mi a probléma lényege?
– A kilencvenes években megszűnt a felvásárlás, az értékesítés biztonsága. Az idősebbek, akik nem annyira jövedelemért, mint inkább a szőlő, a táj, a hangulat szeretetéért borászkodnak, lassacskán kikopnak. A fiatalok meg nem találnak benne érdekeltséget. Kevesebb munkával több pénzt keresnek egy irodában.

– A szövetkezés milyen megoldást kínálna?
– Termelésbiztonságot, szakmai biztonságot és egységes árualapot garantálna. A szőlő egy része bekerülne a közös feldolgozóba, de attól még mindenki megjelenhetne a piacon a saját boraival is. Csak lenne közös alapanyagból, egységes arculatú termékcsaládja a borvidéknek.

– S miért nem akarnak belemenni? Mindenki félti a maga királyságát?
– Nyugaton működik, nálunk nem. Vannak próbálkozások az összefogásra, de igazi áttörés nincs. Nagy fájdalmam és kudarcélményem ez. Talán az lehet a visszatartó erő, hogy közös forgóalapot kellene létre hozni, és a közös feldolgozó komoly invesztálást kívánna. Egy ötezer hektós üzem létesítése százmilliókban mérhető, persze az ilyen beruházásokhoz jelentős állami támogatás pályázható. Tény azonban, hogy az első két évben nemigen lehetne kivenni a nagykalapból, amíg a piacra nincs bevezetve az új áru. Később viszont minden megtérülne. Csak kéne egy kis türelem, lemondás, összefogás és bizalom. Most mindenkinek megvan a maga házi feldolgozója, elboldogul azzal. Ám egy kezemen megszámolhatnám, hányan tudnák kielégíteni a komolyabb minőségi követelményeket és mennyiségi igényeket.

Az élet minden területén közösségeket szervez

Módos Ernő először Villányban, majd Szekszárdon volt nagyüzemek vezető borásza. Önálló vállalkozása 2000-től van. Kicsiben létre hozta, amit nagyban is szeretne: 18 szekszárdi gazda 80 féle borát kezeli, egy részét forgalmazza is. Szaküzletet működtet Szekszárdon, Pakson és Budapesten. Emellett az Alisca Borrend nagymestere, a Magyar Triatlon Szövetség elnöke és a Rotary Club alapító tagja. Szakmai munkásságát, egyebek között Beszédes József-díjjal is elismerték.

– Tulajdonképpen mekkora területről, hány gazdáról van szó?
– A szekszárdi történelmi borvidék magja két-háromszáz hektár. Nagyjából ezer gazdának van itt szőlője. A táblásítás elképzelhetetlen, hiszen présházakkal, utakkal, völgyekkel tűzdelt a táj, s ahhoz, hogy gépesíteni lehessen, mindezt el kéne gyalulni. S azzal oda is veszne a szekszárdi hangulat. De ha ezt meg akarjuk óvni, akkor össze kell fognunk, pinceszövetkezetet létrehozva, mert egy láncszem, a felvásárlás kiesett a rendszerváltás után. Nincs értékesítési biztonság se szőlőre, se borra. Aki akar, amennyit akar, amennyiért akarja megveszi, a többivel meg lesz, ami lesz. Változna a helyzet, ha a saját feldolgozónknak szállítanánk, és egységes, minőségi termékkel jelenhetnénk meg a piacon.

– Minőségi bort csak képzett borász képes előállítani?
– A szakma eléggé felhígult mára. A régiek bortermelő gazdaembereknek tartották magukat, akik büszkék voltak a jó borukra, és ha problémáik adódtak, vagy dicsekedni akartak vele, akkor megmutatták az igazi borászoknak: Ivanizs Pistának, Tornai Jóskának, Kovács Ferinek, Haraszti Feri bácsinak. Róluk köztudott volt, hogy a végzettségük, a gyakorlatuk és a termelési tapasztalatuk is megvan ahhoz, hogy mértékadó véleményük legyen a borról.

– Itt nincsenek őstehetségek, mint a művészeknél?
– Kétségtelen, hogy a képzettség és a bor minősége nem áll egymással egyenes arányban. Ismerek ösztönös borászokat, akik jó szájízzel, megfelelő tisztasági igénnyel, egészen figyelemre méltó nedűket palackoznak. Ne felejtsük el, hogy a bor egy szubjektív termék. Lehet, hogy ami nekem nagyon bejön, másnak nem ízlik. S ha valaki beletrafál a közízlésbe, teljes joggal érezheti magát sikeresnek. De azért nem árt tudni, hogy mi is történik a kádban és a hordóban. A bor kémiájával, módosulásával, élettani hatásaival sajnos a fogyasztók, de még a termelők többsége sincs tisztában. A két alkotóelem, az acetaldehid és az etilalkohol nem több számukra, mint két idegen szó. A borkultúrát szakmán belül és a vásárlók körében is fejleszteni kellene.

– Ezt szolgálja az Alisca Borrend?
– A borrend nem a legmagasabb szakmai szervezetnek vallja magát. Nyitott a borral kapcsolatos dolgok, a gasztronómia, a művészetek iránt. Külsőségekben is jelzi elkötelezettségét, ugyanakkor őre a minőségnek, az etikának. Ma már 41 borrend van Magyarországon. A mienk volt a nyolcadik, kereken 20 éves, 1988-ban alakult.

Módos Ernő félti a történelmi borvidéket -->