Kijár a „császárnő” megnevezés a császármetszéssel szült édesanyáknak

– Természetes úton szerettem volna világra hozni a babámat, erre készültem, a terhességem 33. hete környékén viszont kiderült, hogy a kislányom még nem fordult be, és amikor már biztossá vált, hogy nem is fog, az orvosom kitűzte a programcsászár időpontját – kezdte a történetét Tóbi Nikolett. A bogyiszlói édesanya elmondta, hogy egy-két hét alatt elfogadta, hogy ez az ő sorsuk, és belevetette magát a témába. Sokat olvasott a császármetszésről, tudta, hogy később mire számíthat, hogyan kell majd kezelnie a sebét, így amikor elérkezett a műtét napja, félelem nélkül, mosolyogva várta, hogy végre megpillanthassa a gyermekét. Fizikálisan az első két nap viselte meg, ám miután eltávolították a hasából a csövet, sokkal jobban érzete magát.

A kórházból hazatérve azonban rengeteg érzés rohamozta meg, amelyekre nem számított. Hiányérzet támadt benne, amelyet a császármetszés idézett elő. – Még most, három és fél év elteltével is gombóc van a torkomban, ha arra gondolok, hogy nem kaptam meg a kisbabámmal az aranyórát. Hogy megszületett, és elvitték tőlem, majd alig egy órát volt velem. Nagyon sokáig fájt a lelkemnek, ha nem volt velem, hiába tudtam, hogy biztonságban van a szerető édesapja karjaiban. És hiányérzetem van amiatt is, hogy nem tapasztalhattam meg, milyen vajúdni, milyen a szülési fájdalom – idézte fel az érzéseit Niki. Mint mondta, az idő segített enyhíteni a fájdalmát, nagyjából másfél évbe telt, mire elcsendesedtek benne ezek az érzések.

Sok édesanya veszteségélményként éli meg

Mindezekkel pedig nincs egyedül. Sok édesanya veszteségélményként éli meg a császármetszést, amelyet fel kell dolgoznia. Erről már Bara-Kádár Katalin tanácsadó szakpszichológus beszélt, aki a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház Egészség-fejlesztési Irodájának szülésfelkészítő programjain is rendszeresen tart előadást a leendő szülőknek. Elmondta, hogy a szervezet számára minden beavatkozás stresszhatást jelent, különösen egy olyan, mint a császármetszés, amikor az orvosok hasi műtéttel segítik világra az újszülöttet.

A szakember úgy látja, hogy egy tervezett császárral is meg kell küzdenie az anyukának, még akkor is, ha több ideje van felkészülni, szemben azzal, amikor nem tervezett módon, váratlan életeseményként következik be a műtét, mert a szülés során valamilyen komplikáció adódik. Ezt krízisként, veszteségélményként élheti meg az édesanya, amelynek feldolgozásához támogató, együttérző közeg szükséges. Kívülállóként ezért azzal tudunk leginkább segíteni, ha teret, lehetőséget adunk az anyukának ahhoz, kifejezhesse az érzelmeit. Ehhez pedig van, amikor nem kell mást tenni, mint „jelen” lenni, mellette lenni, meghallgatni őt. Ha ez elégtelennek bizonyulna, mert a veszteségélményhez kapcsolódó szorongás, fájdalom, hiányérzet hosszú ideig tart, érdemes lehet szakember segítségét kérni.

Fontos felkészülni minden eshetőségre

Bara-Kádár Katalin arról is beszélt, hogy a félelem mértéke nagymértékben függ a kontrollérzés mértékétől. Hajlamosak vagyunk félni mindentől, ami  ismeretlen, így azt javasolta, hogy már jóval a várandósság előtt érdemes időt és energiát fordítani az érzelemszabályozás fejlesztésére. Segít ebben, ha ismerjük az automatikus gondolatainkat, sémáinkat, azaz milyen hozott minták jellemzők ránk, és ennek megfelelően, milyen megküzdési stratégiák birtokában vagyunk. Az automatikus gondolatok megkérdőjelezése és átkeretezése segítheti a veszteségélményekre adott válaszreakciókat. Mindezek mellett fontos megismerni az erőforrásainkat is. Ezek közé tartozik a támogató közeg megléte, az önmagunkkal szemben tanúsított empátia, együttérzés, vagyis az, hogy nem méricskéli magát az ember másokhoz, hogy nem várja el magától, hogy azonnal ugyanolyan legyen, mint korábban volt. Mindezt a folyamatot segítheti, hogy a belső biztonság megteremtését szolgáló „belső hang” a pozitív megerősítés irányába vezessen. Ehhez pedig szükséges, hogy a „belső megfigyelő”, a mindenki által gyakorolt önmegfigyelés belső kontrollként jól működjön.

A szakpszichológus a Császárvonal.hu oldalt javasolja nemcsak azoknak az édesanyáknak, akik hasi úton adtak életet a gyermeküknek, hanem azoknak is, akik még szülés előtt állnak, hiszen számos információ megtalálható ott a témával kapcsolatban. Bara-Kádár Katalin szerint érdemes felkészülni arra, hogy egy természetesen induló szülésből is lehet császármetszés, vagy egy problémamentes várandósság is végződhet programcsászárral. Arra is kitért, hogy sokan tévesen a könnyebb útnak gondolják a császármetszést, tovább erősítve az így szült édesanyákban a negatív érzéseket. A pejoratív értelemben használt császáros jelzőt mellőzve, de mégis megőrizve, a „császárnők” megnevezést javasolja az ekként szült anyákra. Ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy aki tartósan, akár hat hónapnál tovább beleragad a veszteségélménybe, annak érdemes szakemberhez fordulnia, hiszen az élete további részére is kihathat a feldolgozatlan életesemény.