TEOL

Dorzsi és Pöszke nem barátkozik. Hiába a hízelgés, a szólongatás, a rákoshegyi erdész, Tóth Sándor, két fekete mudija borostyánszínű szemét a karámot megtestesítő kerítésre függeszti, és feszülten figyeli, hogyan tereli a juhokat a versenytárs.

A két mudival Szálkán találkozhattak az érdeklődők a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület, a szálkai önkormányzat és a Szálka községért közalapítvány szervezésében zajló terelőkutya versenyen.

A rossz idő ellenére több százan voltak kíváncsiak vasárnap délelőtt a versenyre. Sokan nem tudták azelőtt, hogy magyar pásztorkutyák számára is rendeznek ilyet.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Szálka első alkalommal adott otthont a megmérettetésnek, de mind a szervezők, mind a résztvevők bíznak benne, hogy nem utoljára. A zuhogó eső ellenére mind a 12 versenyző végigment a versenypályán, amelyet a futballpályán alakítottak ki szalmabálák, és kerítéselemek segítségével. Na és persze egy csapat birka nem egészen önkéntes, de lelkes közreműködésével.

A kutyáknak ki- és be kellett terelniük a nyájat a jelképes karámba, különféle irányba fordítani, megkerülni, "szűkíteni", azaz vonalba terelni. Évszázadok alatt erre tenyésztett speciális munkakutyákhoz méltóan kiválóan el is végezték a feladatot az ebek.

– A magyar pásztorkutyák egészen máshogy dolgoznak, mint mondjuk angol "kollégáik"; a mieink terelnek, más népek kutyái pedig általában gyűjtenek – mondta Tóth Sándor, aki három esztendeje versenyez.

Civil foglalkozását tekintve erdész, ami közelebb áll a pásztor hivatásához, mint a legtöbb versenyzőé. A bajai Keve Gábor, aki Jónás nevű pumijával indult a versenyen, például vízügyi mérnök. Kiss Gábor pedig, aki kategória és nap győztes is lett, számítástechnikai szakember.

– Azt hiszem, mindent elárul ezekről a kutyákról, hogy egy-egy ilyen versenyen nincs csaholás, verekedés, nem kell a gazdáknak szétválasztaniuk a fogcsattogtatva acsargó kutyákat – mondta Keve Gábor.

Szerinte rendkívül jólnevelt és nagyon intelligens állatok a pásztorkutyák. Arra tenyésztették őket, hogy még a gondolatát is kitalálják a gazdájuknak, remek, fáradhatatlan munkakutyák, és okos, hűséges társak.

– A mostoha időjárás ellenére dicséretes teljesítményt nyújtottak a kutyák – összegezte Skobrák Ferenc, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület elnöke, a verseny bírája.

– Nagyon örültünk a nagy érdeklődésnek, mert ezeknek a történelmi magyar kutyafajtáknak bizony igencsak szükségük van arra, hogy népszerűsítsük őket. Mint sok minden más esetében, a kutyafajtákra is igaz, hogy a magyar ember a külföldit mindig szebbnek, jobbnak látja. Pedig a pulinál, puminál, mudinál jobb kutyákat ebben a kategóriában nehéz találni.

Ők voltak a legjobb kutyák és gazdik a szálkai versenyen

A Kisbojtár kategória győztese egy mudi, Irhaberki Cikk Cakk lett, felvezetője Fodor Lili volt. A Bojtár kategóriában Kiss Gábor II. szerezte meg a győzelmet Bogyó nevű mudijával. A Számadó kategória győztese Kiss Gábor I. Nudli nevű mudijával. Kiss Gábor I. a nap győztese címet is elnyerte.

Ez egy összkategóriás cím, az a versenyző kapja, aki a legmagasabb százalékos teljesítményt éri el a verseny folyamán. A versenyen csak magyar pásztorkutyák indulhattak, de úgynevezett ösztönpróbát tehettek más nemzetiségű pásztorkutyák is, a szálkai versenyen például egy border collie tett próbát, és igen ügyesnek bizonyult.