Miként is lehetne nem gyártani pusztító fegyvereket

Szeri Árpád

Az emberi kultúrának – ha a továbbiak ismeretében egyáltalán szabad ezt a szót használni – már százezer évvel ezelőtt volt egy olyan területe, amiben a mindennapi végzet fenyegető szorításában élő elődeink félelmetesen nagyot alkottak. Ez a terület nem más, mint a fegyverkészítés – bizonyította régészeti leleteken alapuló állítását újfajta, szó szerint látványos képalkotó technikával egy német kutatócsoport. Azaz, paleolit őseink képesek voltak fából előállítani olyan összetett és hatékony vadászati eszközöket, melyekkel gyakorlatilag megelőzték korukat. 

Ami azt illeti, a kőkorszaki szakik ezen úttörő tevékenysége és példája átívelt az évezredeken és nemhogy egyenes arányosságban, hanem hatványozottan. A kutatócsoport megállapítása szerint egyébként a bemutatott eszközök igazolják „a technológiai komplexitás, az emberi viselkedés és az emberi evolúció kölcsönhatását.” Ez kétségkívül így is van: ennek a törzsfejlődésnek a termékeny eredményeként az egykori neandervölgyi ember-utód ma már olyan fegyverekkel rendelkezik, melyekkel saját magát is képes könnyedén és maradéktalanul eltüntetni a Föld színéről. 

A megmenekülést – talán – az emberi evolúció eddig még járatlan útjának megnyitása kínálná. Azaz, ha a jelenlegi és jövőbeni atomkorszaki szakik a tudományra támaszkodva megoldanák azt a mai ésszel szinte felfoghatatlanul bonyolult kérdést, hogy miként is lehetne nem gyártani pusztító fegyvereket. 

A kőkorszaki szakik példája a fegyvergyártás terén átívelt az évezredeken