Ezotéria

2009.04.11. 06:41

A leghíresebb Mária-jelenések

Már az ókeresztény hívek is kiemelkedő tiszteletben részesítették Jézus édesanyját, s azóta is sokan fordulnak hozzá imáikkal. Számunkra, magyarok számára különösen fontos ő, hiszen Szent István hazánkat Mária gondviselésébe ajánlotta. A 19. század közepétől Mária több országban megjelent a hívek előtt, az örök létezés bizonyítékául.

L. Zs.

Lourdes

A franciaországi Lourdes a Pireneusok között, a spanyol határ mentén fekszik, közel a Földközi-tengerhez. Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár lányai, és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegettek a Massabielle-szikla környékén. A malompatakon átgázoltak, de a 14 éves, beteges Bernadett elmarad társaitól. Váratlanul erős szélzúgásra figyelt fel, és feltekintve egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg.

A jelenés asszonya fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel, derekát kék öv fonta körül, fejéről dús fátyol omlott alá. Imádságra kulcsolt kezében hófehér rózsafűzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bátorítólag rámosolygott Bernadettre, lassan keresztet vetett, de nem szól semmit. A következő napokban a jelenés többször megismétlődött. A harmadik jelenés napján (február 18.) Mária először szólt Bernadetthez, és arra kérte, hogy két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne látni.

A kilencedik jelenés (február 25.) napján, amikor már 350 ember jött el, a Szűz a következőket mondta: „Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek”. Bernadett a jelzett helyre ment, s kézzel kaparni kezdte a földet a barlang egyik száraz szögletében, ahol nemsokára víz jelent meg. Undorát legyőzve ivott a sáros vízből, megmosakodott, és evett a fűből is. Ezután a forrás vize egyre bőségesebben áradt, elhagyta a barlangot, és vize letisztult.

Az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen: rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások következtek. A forrás és a csodás gyógyulások nem győzték meg az emberek nagy részét, és a plébánost sem. A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én, Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor.   

A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták, és az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban mégis 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének.

Bernadett 13 évig volt szerzetes, és a megaláztatások, a szenvedések élete végéig elkísérték. 1879. április 16-án halt meg Neversben. 1925-ben boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták. 1933. december 8-án XI. Pius pápa avatta szentté. Bernadett holtteste ma a nevers-i kolostorkápolnában látható.

Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.

Dömös

1885. májusának első vasárnapján történt, hogy a Dömös háta mögött levő gyönyörű völgyben, a patak partján két libapásztor lányka egy  bükkfa alatt üldögélve reggelizett. Ekkor egyszerre kék fényesség támadt fölöttük. A kislányok ijedten tekintettek föl a fára, és csodák-csodája, a fa derekán tündöklő fényesség közepében Szűz Mária képét látták ragyogni, jobb karján a kisded Jézust tartva, fényes koronával a fejükön.
A kislányok elmondták, hogy mit láttak. Erre több asszony kiment a csoda helyszínére, és ők is látták a fényességet több ízben megjelenni Szűz Mária képével, jobbján a kisded Jézust tartva. Ezután a dömösiek és a környékbeliek rendszeresen kijártak a szent fához imádkozni, sőt, később búcsújáró hellyé vált a Simon-völgy.

Fátima

A fátimai jelenések – számszerűen hat – 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek. A hatodik jelenés, a napcsoda, 1917. október 13-án történt, és a becslésektől függően 30-70 000 ember látta.

1917. május 13-án három gyermek nyájat őrzött Fátima kisváros mellett. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves, élt 2005-ig), Francisco Marto (ekkor 9 éves, élt 1919-ig), Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig). Hirtelen sugárzó fényt láttak, melyet villámnak véltek. Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna (napcsoda).

A három gyerek közül kettő spanyolnáthában meghalt (Francisco 1919-ben, Jacinta 1920-ban). Az egyedüli túlélőnek, Luciának, aki először Dorottya-rendi, majd karmelita apáca lett, ismét megjelent a Szűzanya Spanyolországban, 1925. december 10-én, és 1926. február 15-én Pontevedrában, majd 1929. június 13-án Tuy-ban, a rendházban. Ezt a látogatást az 1917. július 13-i jelenés előre megmondta az egyik ún. fátimai titokban. Évente kb. 5 millióan keresik fel a szent helyet.

Medzsugorje

1981. június 24-én két leány – a 15 éves Ivanka Ivanković és a 16 éves Mirjana Dragičević -  a nyugat-hercegovinai Bijakovići faluból délutáni sétára indult a nagy hőségben. Visszafelé jövet Ivanka felpillantott a Podbrdo hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes. Mirjana megjegyezte, hogy a ruhája nem ebből a korból való s, hogy gyermeket tart a karjában. Ivanka már ekkor biztos volt benne, hogy a Szűzanya áll előttük. Miközben a hölgyet figyelték, megérkezett Vicka – a 17 éves Vida Ivanković –, és ő is tisztán látta a nőalakot, aki ezüstös szürke ruhában égszínkék szemekkel, kicsi szív alakú szájjal, fehér fátyollal állt, mely alól fekete hajtincsek bukkantak elő. Arca szabályos rózsaszín volt, a feje körül 12 csillagból álló „korona” lebegett, gyermekét pedig fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s puha felhőn állt, mely kicsivel a föld felett lebegett. A gyerekek szerint a Szűzanya 20 évesnek tűnt, nyúlánk, arányos testalkatú, szépségét pedig nem lehetett szavakba foglalni. Hangja olyan csengő hangzású volt, hogy nehéz elmondani annak, aki nem hallotta. Szeme olyan kék árnyalatú volt, amilyet még sohasem láttak.

Az elkövetkező időszakban mindennap újra megjelent a Szűzanya. Többen látták a Križevácon a hatalmas fogadalmi keresztet a tengelye körül forogni. Egy vak idős bácsi visszanyerte a látását. Egyik este, alkonyatkor a Križevac felett az égen megjelent egy nagy felirat: MIR (béke). Ezt a faluban sokan világosan látták, és további száz ember tíz kilométer körzetben Medzsugorje környékén. A plébános is szemtanúja volt a jelenségnek.

A nyári esték egyikén a Szűzanya azt mondta a gyermekeknek, hogy jöjjenek valamivel éjfél előtt egy meghatározott helyre a Podbrdón. Teljesítették is a kí¬vánságot, mintegy negyven családtag és barát kíséretében. Amikor odaértek, letérdeltek, és elkezdtek imád¬kozni. Egyszerre csak megnyílt az ég, nagy fényesség áradt az egész hegyre, a gyermekek irányába pedig egy gömb ereszkedett lefelé, ami sok ezer apró csillagra hullott szét, mi¬előtt a földet érintette volna. A világosságot sokan látták, még a falu másik szélén is. Ez az éjszakai jelenés negyven percig tartott.

Egy másik alkalommal a késő délutáni órákban a za¬rándokok százai néztek szabad szemmel a napba, amely sokkal nagyobb volt a szokásosnál, teljesen fehér, és a saját tengelye körül forgott. Azután fényhullámok törtek ki belőle, amelyek egyre szélesedtek. Utána fényes fehér sugarak jelentek meg, amelyek fokozatosan hosszabbodtak. A sugarak egy része eltűnt az égen, másik részük a föld felé irányult, de mielőtt földet ért volna, megtört, és egyenesen a templom felé haladt. Ezek után már csak a nap látszott, amelyet vörös gyűrű vett körül, s amely néhány pillanat múlva arany gyűrűvé vált. Mihelyt megszűnt a vízió, a križevac-i kereszt körül vöröses köd gomolygott, amely szív alakúvá vált, s a közepén látszott a kereszt. Ez a piros szív lassan leereszkedett a keresztről a hegy tövébe, majd újra felemelkedett, és átkarolta a keresztet. Néhány másodperc múlva a szív a Szűzanya alakját vette fel, aki széttárt karokkal, kissé meghajolva állt. Az egybegyűltek mellett ezt Stanko Vasilj és Janko Bubalo, két idős ferences is látta, s erről írásos jelentést is tettek.

A különféle jelek, fényjelenségek az ezredforduló után sem szűntek meg. Akik elzarándokolnak Medzsugorjéba, ma is látható jeleket tapasztalhatnak. 2000. március 25-én a templom Lourdes-i Szűzanya szobra hullajtott könnyeket. A korábbi években a napcsoda volt igen gyakori. A napba lehetett nézni és különféle jelek (pl. kereszt) jelent meg benne. Sokszor furcsán forgott és fényeket lövellt ki magából.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!