Elképesztő

Pajor-Gyulai László

Ez lassan már a vicc kategóriája. Azzal, hogy Katar megrendezheti a világbajnokságot, és tengernyi pénzt rááldozva a semmi közepén a semmiből felhúzta az infrastruktúráját, a többi arab ország sem akar lemaradni tőle. Ez leginkább Szaúd-Arábián érezhető, amely a napokban két elképesztő hírrel került fel futballügyben a címlapokra. Az első Cristiano Ronaldóval kapcsolatos, aki nemrég lett szabadon igazolható játékos, miután szerződést bontott vele a Manchester United. 

A portugál tulajdonképpen már a nyár eleje óta keres magának új klubot, most viszont kényszerhelyzetbe sodródott, mert ha futballozni akar, akkor nem elég keresnie, találnia is kell. A 37 éves, ötszörös aranylabdás támadó fizetése minden lehetséges érdeklődőt elriasztott, ám úgy hírlik, mégsem mindenkit. A szaúdi Al-Naszr állítólag heti 1,2 millió fontos fizetést ajánl neki három évre szólóan. Csak azért, hogy mindenki értse: ez kicsivel több, mint félmilliárd forint, és ismételjük meg: hetente! Azaz a havi kétmilliárd forintot is meghaladná Cristiano Ronaldo bére, ezt tessék beszorozni harminchattal, és akkor kijön egy hétköznapi halandó számára felfoghatatlan összeg a szerződés teljes időtartamára: hozzávetőleg 75, mármint milliárd forint.

A másik a híres vagy inkább hírhedt ajándék. Miután Szaúd-Arábia válogatottja hátrányból fordítva legyőzte Argentínát az első csoportkörben, az ország koronahercege, a nagy futballrajongó Mohammed bin Szalmán asz-Szaúd úgy adta jelét a boldogságának, hogy személyesen gratulált minden játékosnak, sőt 460 ezer dollár (közel 181 millió forint) értékű ajándékkal is meglepte őket a nagyszerű teljesítményért. A CNN úgy értesült, a szaúdi hősök köszönetként egy-egy Rolls-Royce Phantommal gazdagodtak. Ennek egyébként arrafelé hagyománya van, már az 1994-es amerikai vb-n a belgák ellen csodagólt szerző Szaid al-Ovairan is egy Rolls-Royce-t kapott a gólja után.

Az egyik mai labdarúgó, Saleh al-Shehri cáfolta a történetet, de 

éppen az a szörnyű, hogy ha nem is igaz, akkor is hihető. 

Beleillik a képbe. Európában közelről láthatjuk az arab olajpénzek térhódítását a futballban, elég talán csak a PSG-re, a Manchester Cityre vagy a Newcastle-ra utalni, és ez okkal nem tetszik sokaknak, különösen a csillagászati összegeket kísérő arrogancia bicskanyitogató: azt tesznek, amit akarnak, mert megtehetik. És tudjuk, nem a futball a lényeg, hanem az üzlet, ám éppen ez a megszámlálhatatlanul sok pénz képes lehet tönkretenni azt, amit a legjobban szeretünk benne: a játékot.