Éjfél után felébred és rápillant az órára

Hanol József negyedszázada, tehát a kezdetek óta részese ennek a csapatmunkának. Paks szállítói kézbesítője egy apróhirdetést látva jelentkezett területi ügynökségvezetőnek. Pályázatával sikerrel járt: mint mondta, kétségkívül sokat nyomott a latban az, hogy ekkor már tizenhat év postai gyakorlattal rendelkezett. Ez egyrészt az emberekkel, beosztottjaival való kapcsolatában vált előnyére; másrészt magával hozta a mindennapi kézbesítéskor alkalmazható szakmai fogásokat is.

– Időnként bővült a körzetem – idézte fel a korai éveket. – Előfordult, hogy hol Pörbölyre, hol pedig Simontornyára kellett mennem. Ezeken az utakon mindig értek új élmények, például Tamási környékén láttam életemben először dámvadat. Ha tehettem, vittem a gyermekeimet is. Erzsi lányom mindig számolta az utakon felbukkanó állatokat és erről beszámolót tartott édesanyjának.

Az állandó utazással együtt járó huszonöt év több személygépkocsit is elvásott. Hanol József immár a hetedik autóját nyűvi. Akadt olyan esztendő, amikor az újsággal összefüggő munka kilencvenezer kilométer megtételét követelte.

Ez a táv jóval több mint kétszerese az Egyenlítőnek. A balesetek szerencsésen elkerülték, jóllehet időnként egy-egy balszerencsés vadnyúl vagy róka kénytelen-kelletlen megismerkedett az első lökhárítóval.

Apa és lánya ugyanazon cégnél

Miután Hanol József gyakorta betért a Tolnai Népújság szekszárdi székházába, elmondhatja, hogy gyermekei – legalábbis óvodai és iskolai szünet idején – gyakorlatilag a szerkesztőségben nőttek fel. A helyszín mindannyiuk tetszését elnyerte. Éppen ezért Hanol József nagy örömmel nyugtázta, hogy idővel lánya is a lapnál kapott munkát mint újságíró.

– A kiadó akkori igazgatója vette fel – emlékezett vissza a máig meghatározó eseményre. – Éreztem, hogy itt megtalálja a helyét, s ez így is történt. Azóta is ez az első és egyetlen munkahelye. Büszke vagyok rá. Az pedig külön érdekesség, hogy mindketten ugyanannál a cégnél dolgozunk és megálljuk a helyünket, mások értékelése szerint is.

Amikor más még az oldalára fordul

Hanol József harminckilenc éves kora óta a lap kiadójának alkalmazottja. Az itt töltött huszonöt éves munkaviszonyával kollégái között rekordernek számít. Az idő rohan, az élet rendje szerint közeleg a nyugdíjkorhatár.

– Idén július 18-án leszek hatvannégy éves – gondolkodott el. – Az idei évet egészen biztos, hogy végigcsinálom. Hogy utána mi lesz? Még nem tudom, de az biztos, hogy a teljes leállást, ha lesz egyáltalán ilyen, egy ideig nehezen fogom megszokni. Mondok egy jellemző példát. Ha elmegyünk a családommal nyaralni, akkor is minden nap hajnali fél egykor felébredek és az órára pillantok. Merthogy én akkor indulok munkába, amikor más ember otthon az ágyában az oldalára fordul.

Borítóképünkön: Hanol József és Finta Viktor főszerkesztő