Fuvola zeng a világ végén, és szekszárdi emlékeket is felidéz

– A főiskolai tanulmányok után először a szekszárdi Comenius Általános Iskolában, később pedig a Pusztahencsei Általános Iskolában dolgoztam – kezdte történetét Kubina Krisztina. – Tulajdonképpen mindent csináltam, amivel csak megbíztak. Az iskolákban töltött két időszak között lehetőségem nyílt arra, hogy a szekszárdi Zeneiskolában helyettesítsem Ágostonné Béres Kornélia fuvolatanáromat, aki akkor gyesen volt. Sok baráti kapcsolattal lettem gazdagabb akkoriban. Énekeltem a Gagliarda kórusban és a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttesben is, eljutottam velük Ausztriába, Csehországba és Hollandiába. Ezek az utak is arra ösztönöztek, hogy még jobban szétnézzek a világban.

Akkoriban akadt a kezébe egy újság, benne a hirdetéssel: Egyesült Államokban élő, háromgyermekes szekszárdi házaspár segítőt keres. Sokan jelentkeztek erre az állásra, amit végül is Kubina Krisztina kapott meg. Így utazhatott 2003 tavaszán Florida Orlando nevű városába, ahol 3 kiskorú gyermek felügyeletét látta el.

– A szülők családtagként kezeltek, érdekes és szép évet tölthettem Amerikában – idézte fel a floridai időszakot. – Miután lejárt az egy esztendő, megkérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem Új-Zélandra menni velük újabb egy évre. Ajánlatukat örömmel fogadtam el. A családnak Hamiltonban volt egy barátja, aki szállást ajánlott számunkra. Ennek a barátnak Paul nevű unokaöccsével olyan jó viszonyba kerültem, hogy úgy döntöttünk: együtt maradunk. Esküvőnk 2005-ben a gyönyörű Rotorua tó mellett volt. Így történt, hogy itt ragadtam az átmeneti állomásnak szánt Új-Zélandon...

Krisztina és Paul Hamiltonban telepedett le és hamarosan megszületett Christopher Balázs nevű kisfiuk. Bár a házasság nem tartott sokáig, a két szülő kapcsolata máig baráti maradt. Mindkettejük számára nagyon fontos gyermekük, akit szeretnek és támogatnak. Anya és gyermeke továbbra is Hamiltonban él, egy új bérleményben a város déli végén.

– Első éveimben gyakran elfogott a honvágy – érzékeltette új életének nehézségeit. – Hiányoztak, és persze még ma is hiányoznak az otthoni családtagok, a barátok, a tájak, a régi, szép épületek, az ízek, röviden szólva maga a magyarság. Új-Zélandnak nincs olyan, ezer évekre visszatekintő kultúrája, mint Európának. Viszont erősen multinacionális ország, ahol mindenféle nemzet, kultúra és vallás békében megfér egymás mellett. Ezt nem volt nehéz megszokni. Ugyanakkor a hóbortos időjárása számomra nehezen viselhető. Itt június, július, augusztus hónapokban van tél. Az északi szigeten, ahol élek, nincs ugyan hó és jég, nem röpködnek nagy mínuszok sem, mégis, soha életemben sehol nem fáztam még ennyire. Hamilton mocsárra épült, itt a levegő télen is párás, ez erőteljes hűvösséget okoz. A régebben épült házak, nagy elképedésemre, nincsenek rendesen szigetelve. Az itteni fűtés Magyarországon viccnek számítana. A helybeliek azonban nem fázósak, télen is rövidnadrágban, mezítláb futkároznak az iskolaudvaron. Különösek voltak eleinte az ételek is. A tej nyilvánvalóan jó minőségű, mégis, érezni lehet benne a tehenet... Aztán itt van a marmite nevű, kenhető, fekete színű szendvicskrém, ami elsőre sokkoló annak, aki nincs ilyen furcsa ízekhez hozzászokva. Hihetetlen, de én megkedveltem. Nem is rendes kiwi – új-zélandi – az, aki nem szereti a marmite-ot.

Krisztina 2013 óta Új-Zéland állampolgára. Egyedül, illetve többnyire egyedül kellett felnevelnie immár 14 éves gyermekét egy idegen országban, melynek eleinte nem beszélte nyelvét, nem ismerte szokásait. Jelenleg állatorvosiasszisztens-képzésen vesz részt, az állam pedig a tanulást kellően támogatja, korosztálytól függetlenül. A legnehezebb számára az, hogy Új-Zéland valóban a világ végén van és a hazautazás költséges dolog. Eddig mindössze kétszer sikerült Magyarországra látogatnia. Tavaly Tolna megye székhelyét is útba ejtette.

– Szekszárd változott, de őrzi az emlékezetemben rögzült, régebbi jegyeit is – mondta. – Mostanra már nincs erős kapcsolatom a várossal, de Tolna megyével sem. Új-Zélandi életem sok elfoglaltságot ad, örülök annak, hogy tudok azokkal az emberekkel kapcsolatot tartani, akik barátságukra érdemesítenek.

Az ország hatékonyan küzd a koronavírus ellen

– A koronavírus a turizmus miatt már Új-Zélandra is eljutott – közölte Kubina Krisztina. – Mintegy száz megbetegedés után a kormányzat teljes karantént rendelt el. Az iskolák bezártak és – szigorú biztonsági szabályok mellett – csak az alapélelmiszereket kínáló üzletek maradhattak nyitva. A boltokba csak bizonyos számú vásárló mehet be egyszerre, a többieknek másoktól két méter távolságot tartva kell a sorukat kivárni. Az időseknek, avagy a betegeknek az élelmiszert az ajtóhoz szállítják a segítők. A szigorú rendelkezéseknek köszönhetően Új-Zélandon a megbetegedések száma lényegesen kevesebb, mint sok más országban. A mintegy négy és félmilliós Új-Zélandnak a járványból adódóan a múlt héten volt 1132 regisztrált betege, 1252 gyógyultja és 19 elhalálozottja. A biztonsági szintet nemrég egy fokozattal enyhítették, de a gyerekek többsége még mindig otthon tanul és aki teheti, otthon dolgozik.