Kétszáz évet is kibírnak a madarak

Háza ereszalján, két sorban, több mint négyszáz saját készítésű fecskefészek látható. Erről ismerik a legtöbben a Tamásiban élő Mátics Ferencet. Mostanában. És van egy régebbi keletű érdekesség is az életében: a preparálás. A 72. évében járó férfi 16 évesen tömte ki az első madarat, egy verebet.

– Már kisiskolás koromban érdekeltek a szertárban lévő preparátumok – emlékszik vissza. – Aztán erdészeti középiskolába jártam, szakkönyveket tanulmányoztam, és rutint szereztem. Ezt akkoriban nem oktatták sehol az országban. Idősebb múzeumi és magánpreparátorokhoz jártak a fiatalok ellesni a mesterfogásokat. Ma is csak egy helyen, Csongrádon van féléves preparátor tanfolyam, semmi több. Gyakorlatra úgyis a munka során lehet szert tenni.

– Nálam körülbelül húszéves koromra érett be a dolog, akkor éreztem azt, hogy már szinte bármilyen egyemberes feladatot meg tudok oldani. A nagyobb állatok kitömésén jó, ha többen dolgoznak. Én főleg madarakkal és kisemlősökkel, nyesttel, görénnyel foglalkozom. Mostanában a házi kedvencek, papagájok, kakaduk kitömetése is felkapott.

Vadászoknak készített már jó néhány fejtrófeát: zergét, őzet, muflont. Ám amiben igazán otthon van, az a madárkikészítés. Műhelyét a házának szuterénjében rendezte be, ott végzi ezt a nagy tapasztalatot és sok időt igénylő tevékenységet. Egy pávakakas elkészítésére két nap is rámegy, mire minden dísztoll, külön-külön felragasztva a helyére kerül. Ügyelni kell a fej-, a szárny- és a lábtartásra is, hogy ne legyen természetellenes.

– Úgy kezdjük, hogy megnyúzzuk a madarat – ismerteti a folyamatot –, kipucoljuk a belsejét, a koponyát, a fartő részt is. Ha szükséges, mosóporos vízzel átöblítjük az egészet, fűrészport teszünk rá, ami kiszívja a nedvességet, hajszárítóval megszárítjuk, tartósítószerrel lekezeljük, és kitömjük. A testhez fagyapotot használunk, a szárnyakhoz, combokhoz vattát. A szemet üvegtechnikus készíti. Drótvázra szereljük, fatalpra állítjuk. Pár ezer madár újjászületett már a kezeim között.

A preparátum, zárt helyiségben, ahol nincs kitéve az időjárás viszontagságainak, akár kétszáz évet is simán kibír. Nagy gyűjteményekben a legértékesebb példányokat búra alatt tartják, s úgy még inkább garantálható a megmaradásuk. Az arzén tartja távol legjobban a kártevőket, más vegyszer használata esetén, idővel megmolyosodhatnak.

– Egyszer megnéztem az állatorvos-tudományi egyetem gyűjteményét – mondja. – Ott az 1898-ban kitömött kányák, keselyűk is hibátlanok. Némelyiknek a csőrén, a körmén esetleg kiigazították a festékhibákat. A lényeg, hogy meg kell adni a módját, rá kell szánni az időt, akkor lesz szemet gyönyörködtető a végeredmény. Ezzel nem lehet kapkodni. A gondos munka alapozza meg a hírnevet. Nekem elég ismert a nevem ebben a szakmában, országos versenyeken is jó eredményeket szoktam elérni.

Kevés a táplálék, éheznek a madarak, a ragadozók is

Mátics Ferenc 1950-ben született Regölyben. Erdészeti szakiskolát végzett. Egy ideig az Orion tamási gyáregységében dolgozott mint minőségellenőr. Egészségi problémái miatt leszázalékolták, 1990-től rokkantnyugdíjas volt, majd elérve a korhatárt öregségi nyugdíjba vonult. Tamásiban él, házas, egy fia van.

Profi preparátor, főként szárnyasokkal foglalkozik. Országos szakmai versenyeken gyakran ér el dobogós helyezéseket. A legeredményesebb 2015-ben volt, amikor hatvan–hetven induló közül nyert első díjat.

Jól ismeri a madarakat és félti is őket. Ezt igazolja az is, hogy házára, az eresz alá, saját készítésű (fűrészporból és gipszből gyártott) fecskefészkeket rakott. Azt tapasztalja, hogy fogy a szárnyasállomány. Éheznek a madarak, a ragadozók is. A túlzott vegyszerhasználat miatt pusztulnak a táplálékul szolgáló rovarok és rágcsálók.

Borítóképünkön: Egyedi lakásdíszek borítják a falat a preparátornál, Mátics Ferencnél