A tánc visszaadja az életörömöt

A megye több településén, így Pakson, Bonyhádon és Szekszárdon is indultak úgynevezett ülőtáncos foglalkozások. Az új mozgásforma egyik népszerűsítője Bartók Ildikó gerontológiai szakdolgozó, aki két évvel ezelőtt Ausztriában tanulta meg ezt a fejlesztési formát. 

– Korábban tanultam geragógiát, mely az idősek fejlesztésével foglalkozik, ennek egyik eleme az úgynevezett ülőtánc. Jellemzően az idősotthonokban terjed ez a forma, de néhány városban külön foglalkozásokat is tartanak a mozgásukban korlátozott embereknek a zene és a tánc segítségével. Egy-másfél órás foglalkozásokról van szó, amikor a cél az, hogy a közösség, a ritmus és a zene erejével segítsük az embereket. A tapasztalat az, hogy vidámabbak lesznek foglalkozás közben és után a résztvevők, aktívan élik meg a zenét, segít az egyensúlyproblémáknál. Olyan koreográfiát állítunk össze, amely a kerekes­székben ülőket megmozgatja a kisujjától a lába ujjáig. A tánc közben dolgozik az agy, a test és a lélek is. 

– A feladatunk, hogy mindenki a saját képessége szerint próbálja magából a legtöbbet kihozni, figyelni, összpontosítani és persze jól érezni magát. Nekem mint oktatónak nagyon jó érzés látni, ahogy hétről hétre fejlődnek ezek az emberek, hiszen a tánc javítja a koordinációs készséget, a koncentrációt és a ritmusérzéket. Amerikai tudósok bebizonyították, hogy az összes, ­idő­s­ korban végzett szellemi munka vagy fizikai mozgás közül legeslegjobban a rendszeres tánc a leghatékonyabb. A szeniorörömtánc-plusz viszonylag új keletű, Ausztriából indult el, nemcsak idős embereknek találták ki, hanem a fogyatékkal élőknek, a pszichiátriai betegségben szenvedőknek, agyvérzés után lábadozóknak. A szervezetre gyakorolt hatása mérhető, hiszen tánc közben dolgozik az agy, miközben memorizálja a mozdulatokat, a test, amely próbálja ezt elvégezni és az elme is, hiszen a zene, a ritmus, a társaság nagyon pozitív hatással van a résztvevőkre. 

Jellemző az is, hogy tánc előtt egy-egy történetet próbálnak eljátszani a részvevők, lehet az hólabdázás, úszás, bármi, mindez az emlékeket is felidézi, ami a demenciában szenvedőknek sokat segíthet. Bartók Ildikó elmondta, van amikor a szék támláját használják a csoport tagjai, aki tud állva, de mégis segítséggel táncol.

A cél az, hogy a még meglévő képességeket erősítsék. A demenciával élők közül többen is képesek akár egy órán át is aktívak maradni. Az ülőtáncon keresztül megmutathatja önmagát a mozgásában korlátozott, ez adja az egész foglalkozás varázsát. 

Sokat segít 
– Ötvenkét éves koromban kaptam agyvérzést, a fél oldalamra lebénultam, a kezem és a lábam is – mesélte paksi olvasónk. Addig én voltam a család mozgatója, otthon mint háziasszony sütöttem-főztem, én mentem az unokámért az óvodába, és mellette még dolgoztam is egy irodában. Aztán jött a stroke, és egyik napról a másikra összedőlt az addigi világom. Hónapok teltek el úgy, hogy csak ültem és néztem magam elé, nem mertem kimenni az utcára sem. Szédültem, egyensúlyi problémáim is voltak. 

Egy éve egy ismerősöm szólt, hogy van ez az ülőtánc, ha van kedvem, csatlakozzak én is hozzájuk. Kíváncsiságból elmentem, és pár alkalommal csak néztem a többieket. Végül aztán csatlakoztam hozzájuk. Már a harmadik találkozás után alig vártam a következőt, otthon is próbálgattam az ott megtanult mozdulatokat. Azóta sokat javult az egyensúlyérzékem, a hangulatom, és új barátaim lettek. Most már ki merek menni az utcára, és fel merem vállalni a betegségemet, ami nagyon sokat javult az elmúlt hónapokban is.