Mit jelent, ha a kutyus balra csóválja a farkát?

A napokban olvastam arról, hogy nem árt, ha az ember ismeri a kedvenc háziállata lelkivilágát. Ha már beszélgetni nem is tudunk egymással, jó lenne kitalálni, a kis kedvencnek vajon tetszik-e a bolhamentes nyakörv, vagy mit szól a gazdi új macskájához, netán az új ízesítésű kutyatáphoz.

Valami hasonlóra gondolhattak a trieszti egyetem kutatói is, amikor filmre vették harminc különféle fajtájú kutyus farkcsóválását. A professzorok arra a megállapításra jutottak, nem mindegy, hogy balra vagy inkább jobbra csóválja-e a farkát az eb, illetve hogyan tartja a fejét. 

A kísérlet során a kutyák egy-egy percig a gazdájukat, aztán egy idegent, majd egy macskát és végül egy másik kutyát nézhettek. A gazda látványától határozottan jobbra, a macskánál kicsit jobbra, míg a többieknél balra lengették a farkukat. Lám, a kutyáknál a helyzet ilyen egyszerű: a farok csóválásának iránya mindent elárult róluk!

Vajon ez a kísérlet, ha már ilyen sok pénzt és időt költöttek rá, alkalmazható-e más élőlényekre, mondjuk, az emberre is? 

Erről a kérdésről azonban nem szólt a feljegyzés. Én úgy gondolom, mindenesetre nem árt figyelni embertársaiknál is a jelekre. A szemből, mimikából, netán a kéz-, láb- vagy testtartásból is sokat ki lehet olvasni. Csak figyelni kellene egy kicsit egymásra.