A másság elfogadását másoktól elvárjuk, mi nem alkuszunk

A másság elfogadásáért sokat kell dolgozni. Az ember alighanem genetikailag kódolt a kirekesztésre. Egy évszázaddal ezelőtt még nagy divat volt a szomszéd faluból a búcsúba, bálba érkező legények megverése. Miért? Csak! Nem közülünk való!

Wessely Gábor

Már mintegy 125 diszkriminatív törvény létezik. (Képünk illusztráció)

Forrás: Shutterstock

Május 25., Afrika napja. Most egy picit jobban figyelünk a fekete kontinensre. Leginkább Dél-Afrikára, ahol az utóbbi időben elég furcsán alakulnak a dolgok. Sokáig úgy tűnt, hogy Mandela hatalomra jutásával egy mintaállam jön létre, ahol békében élhetnek a különböző vallású és bőrszínű emberek. Ám fordult a kocka: a feketék elnyomását a fehérek elnyomása követte, ma már mintegy 125 olyan törvény létezik, amely diszkriminatív jellegű rájuk nézve.

A hivatalos nyilatkozatok szerint a feketék gazdasági megerősítésének programja zajlik. A búrok azonban másként látják ezt. (Búrok: az egykori holland, német és francia kivándorlók leszármazottjai.) Azt tapasztalják, hogy az álláshoz jutásnál nem a hozzáértés számít, hanem a faji hovatartozás. A kormányzati pályázatok elbírálásánál szintén ez a legfontosabb szempont.

Ha a cég fekete tulajdonban van, üzletelhet az állammal, ha nem, akkor nem. A rasszizmus rasszizmust szült. Pedig milyen szépen lehetne élni egy olyan sokszínű országban, ahol csodás a természeti környezet, rengeteg az ásványkincs, gazdag a népi kultúra és 11 hivatalos nyelvet ismernek el! Az a baj, hogy a másság elfogadását mindig másoktól várjuk. Mi nem alkuszunk!