Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen pillanatokat

Mi, szülők, nagyszülők ilyenkor a szemünk fényét ünnepeljük. Óvjuk, féltjük gyerekeinket, unokáinkat, hol büszkék, hol mérgesek vagyunk rájuk, közben őrizzük azokat a pillanatokat, amikor megnevettettek vagy megríkattak bennünket. 

Minden család „emlékkönyvében” van legalább egy aranyköpés, mely szájról szájra jár, összegyűjtöttem ezekből egy csokorral. Egy négyéves fiúcska nem boldogult a köhögés elleni szirup kupakjával, és megkérdezte anyukáját: – Miért nem tudom ezt kinyitni? – Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni – felelte az anyukája. Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte: – De honnan tudja a kupak, hogy én gyerek vagyok? 

Egy tanító néni mesélte, egyik kisdiák, egy hétéves kislány azt mondta neki: – Az angyal az általában női foglalkozás. Egy nyolcéves kislány pedig ezt írta a dolgozatában: – Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket. 

Luca lányom talán ötéves lehetett, amikor egy régi kulcsot adtam neki játszani. – És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? – kérdezte tőlem. Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Ő csodálkozva végigmért, és megjegyezte: – A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.