Ember és sorsa: mégis a gáz okozta a halálát

A népi hagyomány szerint ugyanis Luca napján nem kellett mást tenni, mint 12 cetlire (ettől a naptól ennyi nap van még hátra karácsonyig) ráírni egy-egy férfi vagy nő nevét, de legyen közöttük ismeretlen személy is, és maradjon üresen az egyik cetli. Minden nap húzni kellett ebből a kis halomból, majd az utolsó napon kiderül, ki lesz (lesz-e egyáltalán) a kíváncsiskodó élete párja. Ez persze csak egy furcsa babona, aki nem akar hinni benne, ne tegye.

A szomszédom, Juliska néni mesélte a napokban, hogy egyik ismerőse mennyire hitt a megérzéseiben. Már-már betegesen félt a gáztól, az volt ugyanis a mániája, hogy az okozza majd a halálát. Ez az iszony odáig fajult, hogy amikor gázt vezettek be a faluban, inkább elköltözött a szomszédos településre a lányához, csak hogy megússza a dolgot. 

El is telt azóta jó pár év. Pár hónapja jött a szomorú hír az ismerős néni haláláról. Egyik este nyitva felejtette a konyhában a gázpalack csapját és reggel, amikor villanyt kapcsolt, felrobbant a lakás. Lám, szűrte le a tanulságokat Juliska néni, az ember úgysem kerülheti el a sorsát.

Bár, ha belegondolok, ha hagyta volna bevezetni a gázt, akkor elkerülhette volna a bajt. De ezt hiába magyaráztam Juliska néninek, ő ragaszkodott ahhoz a verzióhoz, hogy úgyis előre meg van írva minden. A szavajárása is az, hogy „minek, nekem úgyse sikerül”.

Nagy kár, mert közben észre sem veszi, ha egy kicsit is bizakodóbb lenne, mennyivel elégedettebben tölthetné azt az időt, ami még hátra van addig „ami úgy is meg van írva”.